Nőnek lenni :)

Be kell vallanom, hogy nagyon szeretek nő lenni...

Elkezdtem olvasni egy könyvet, ami arról szól, hogy mitől jó nő a nő? Mi tesz valakit nővé?

Érdekes kérdések, és be kell vallanom, hogy amikor először kellett válaszolnom erre a kérdésre, akkor ilyenek jutottak eszembe:

- Egy nő attól jó nő, hogy 170 magas 48 kg... a többit képzeld hozzá...

- Egy nő attól jó nő, hogy hogyan öltözködik...

- Egy nő attól jó nő, hogy jó pasija van...

Elég ostoba válaszok tudom, de ahogy haladtam a könyvben örömmel nyugtáztam, hogy a legtöbb nő ilyen, és ehhez hasonló ostobaságot hisz és gondol.

Viszont egy nőt nem a külsőségek, nem csak a külsőségek tesznek valódivá, igazivá, vagy ha úgy tetszik hitelessé.

Sokszor hallottuk már talán azt a mondatot, hogy a külsőnek és a belsőnek egyensúlyban kell lennie... Lehetsz te kívül szép, ha belül nincs semmi... Akkor nem leszel más, mint egy báb, amit mindenki kénye-kedve szerint formál.

Tudjátok rájöttem, hogy azért olyan nagyon veszélyes üresnek lenni belül, mert ha üres vagy belül, akkor mindenki azt tölt beléd, amit akar, akkor azzá válsz tényleg, akinek látni akarnak, csak amikor kidobnak, akkor elveszel, mert nem volt semmi benned, és nyomokban ott marad a másik, de újra üres leszel...

Veszélyes játék, amikor nem találjuk meg önmagunkat. Szerepek tömkelegében tetszelgünk, de mikor hazamegyünk nem vagyunk mások mint üres, kongó emberek... 

S addig, míg nem találjuk önmagunkat, nem vagyunk tisztában önmagunkkal, addig ugyen nem hisszük, hogy valódi nők tudunk lenni? Hogy jó nők tudunk lenni?


Mert igen lehet, hogy meg vagyunk áldva a szükséges paraméterekkel, csakhogy nem a külsőnk tesz minket nővé... Az a nemiségünk, de nem ettől leszünk jó nők!


Szerintem attól válunk hitelessé, amikor a tetteink összhangban vannak a kimondott és kimondatlan dolgainkkal... Merthogy mindenkinek van kisugárzása! És mondhatsz te bármit, és viselkedsz akárhogy, ha a kisugárzásod homlok egyenest az ellenkezőjét árulja el rólad!




Azt gondolom, hogy leginkább azért nem tudjuk megélni a nőiségünket, mert olyan világban élünk, ahol a racionalizmusnak győznie kell az érzelmek felett...


Viszont van egy hírem: A nők érzelmi lények, és sokkal, de sokkal gazdagabbak az érzelmeik szintjén, semmint figyelmen kívül hagyhatnák. Pedig szerintem pont ettől olyan boldogtalan sok nő! Mert elhiszi, hogy el kell fojtani, meg el kell nyomnia az érzelmeit, mert ha nem teszi, akkor kiderül hogy emberből van...


Viszont nem elég mindig a racionalitás! Mert a világ nem fekete és fehér, meg szürke...
Milliónyi szín és árnyalat teszi szebbé! Ha engedjük...


Szeretnék olyan nő lenni, aki nem csak fejben "bölcs", hanem az érzelmeiben is... Aki ki meri mutatni ha fáj, ha gyötör, ha boldoggá tesz, ha örül, ha semleges, ha érzelmes, ha érzékeny, ha túlfűtött, ha izgatott, ha hiper, ha belassult... legyen az bármi!

Mert az érzelmi érettség nem az, hogy elnyomjuk ezeket, hanem az, hogy megfelelően kezeljük, a helyén tartjuk őket!
Mert valóban igaz, hogy nem uralkodhatnak az érzelmeink felettünk... De az eszünk sem kell uralkodjon az érzelmeink felett...
Valahogy úgy látom ezt, mint egy kört: mindegyiknek megvan a maga helye, és ha helyén kezeljük akkor leszünk felnőttek, és akkor leszünk valóban érettek...