Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...

Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...
Nézed, s nem látsz mást, mint egy megkopott, rozsdás fémdarabot... S nézem ugyanezt én, s látom azt, aki nekem utat mutatott...

Magamról

Saját fotó
Vannak emberek, akik olyan kiváltságosok, hogy képesek szavakba foglalni azt, amire mások képtelenek... Én elhiszem, hogy a történeteink legyenek bár líraiak, drámaiak, unalmasak vagy akciódúsak: hozzá adnak mások éltéhez.. Nem vagyok más, csak egy egyszerű lány, aki tele van kérdésekkel, aki próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant... Nem teszek mást, mint kiírom magamból mindazt, ami bennem van, és elhiszem, hogy ettől valahogy változom én is, és azok is, akik olvassák a blogomat :)

Romok

Romok
Nézem a romokat, mikről áhítattal beszélnek... Emlékszek korokra, mikor ezek pompázatosan, büszkén álltak ellen mindenféle szélnek. Ám eljött a nap, s hullámok tépázták, a természet erői rendesen gyepálták... Nem volt könyörület, nem volt kegyelem... Az épület legenda lett... Mert mégis kitartóan, büszkén, szemét nem rebbentve az életed része lett!

2010. október 28., csütörtök

Elcsúszott értékek


A minap utaztam a világhírű 173-as buszon, és egy nagyon érdekes látvány tárult elém.
A busz közepén állt egy jól szituált úriember, aki egy vastag könyvet szorongatott a kezében. Egy idő után feltűnt, hogy mennyire próbálja elrejteni azt, ami nála van... Mivel nőből vagyok egyre kíváncsibb lettem: vajon mi az a nagy titok, amit ennyire kell rejtegetni?

Körbenéztem, és mint mindig a legtöbb ember olvasott: volt aki pornóújságot, volt aki valamilyen misztikus regényt; néhányan művelődtek a legutóbbi bulvársajtóból, vagy egyszerűen csak tartottak egy könyvet, de lapozni soha nem lapoztak...

Mégis egyre jobban piszkálta a csőrömet ez a férfi a könyvvel... Mindent megtett hogy ne lássák mi van nála. Gondoltam: "hát csak nem a Káma Szútra mini-verziója..."

Aztán egy óvatlan pillanatban rosszul forgatta a könyvet, és megláttam: Egy Biblia volt nála...
Annyira megdöbbentem, hogy percekig csak bámultam rá...

Hogy lehet, hogy pont a Biblia az, amit szégyell olvasni valaki a buszon? Hogy lehet, hogy az Élet könyvét kell rejtegetni? Hogy lehet, hogy míg a férfi mellette vágytól égő szemmel nézegeti a pornóújságot, addig ez az ember elrejti a könyvet, amiben ott vannak a válaszok...


Aztán elgondolkoztam... Olyan sok területen csúszott el a világ: a nők nem nők többé, a férfiak nincsenek a helyükön... A gyerek nem tudja mi a tisztelet, és a szexualitás kirakatba került...
Már az számít ódivatúnak, akinek számítanak az értékek, és azt gúnyolják ki, akinek van erkölcsi normája.



Ez egy felfordult világ...


"Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember: az ütést is meg a simogatást is."

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. A mai rohanó világunkban elcsúsznak az értékrendek... Olyan szintű az erkölcsös ember "elmaradása", amit pótolni lehetetlen, de ha nem pótolja, ezáltal az marad aki volt, kinézik a tömegek. Bátorság kell sajnos ma már ahhoz, ami régen normális volt... Azt mondom, inkább halljak meg így, mint egy hulladék ember legyek, magyarul egy a sok közül...
    Túl korán nő fel a mai ifjúság is, meghal a gyermeki naívitás, a hit a "varázslatban" és a csodákban.
    Hová tart ez a világ...

    Respect és kitartás a kivételnek... Lesz ez még így se :)

    Ja amúgy Szívemből szóltál Dóri!!! :) Bocsi, az előző kommentet véletlenül töröltem... ugyanez volt:)

    VálaszTörlés