Kezdetek és végek

Nem is olyan régen ezzel a gondolattal ébredtem:

"Valaminek itt vége lett... S valami egészen új jön el... Egy korszak lezárult, hogy egy új jöhessen el..."

Talán a világ legostobább ténymegállapítását teszem meg akkor, amikor azt mondom, hogy addig nem tud új elindulni az életedben amíg le nem zársz valamit.

Mert ez tényleg így van...

Arra jöttem rá, hogy nagyon sokáig ragaszkodtam valamihez, amit szerettem volna nagyon hogy úgy működjön, amilyennek én láttam, de nem működött úgy, és rég el kellett volna engednem... 

Persze ettől nem könnyebb.

Azt hiszem sokszor félünk, mert mikor lezárunk valamit, nem mindig látjuk, hogy mi fog következni, és hiába hangoztatjuk, hogy bízunk Istenben, az egész csak kamuduma, mert ha Benne bíznánk nem félnénk kilépni akkor sem, mikor nem látjuk azt, hogy hova lépünk...

Lehet, hogy szakadék, és elkezdünk zuhanni lefelé, de vajon van-e elég hitünk arra, hogy tudjuk: Isten képes repülni, és képes ebben a zuhanásban elkapni... Vagy lehet, hogy futóhomokra lépünk, s hisszük-e akkor, hogy Isten ebből ki tud húzni, mert erős kőszikla Ő?!

S lehet, hogy ugyanolyan sík talajon haladunk tovább, s nem is érzünk először különbséget, s lassan, nagyon lassan felfedezzük, hogy üdébb a táj, zöldebb a fű, hogy sokkal, de sokkal több minden van itt, mint ott volt, ahonnan kiléptünk...

A Biblia azt mondja:

"Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága..."

Sokszor idézgetünk a Bibliából, de el is hisszük a szavakat, amiket olvasunk?

Mert ha elhinnénk, ha valóban odafigyelnénk, akkor egy csomó dolgot nem engednénk meg magunknak.

Hányok attól, amikor emberek arra használják Isten Szavát, hogy másokat helyezzenek vele ítélet alá...

Csakhogy... Isten Szava nem ítélni jött, nem azért, hogy elkapáljon Téged...

Isten Szava felfedi, hogy ki vagy AZÉRT, hogy kegyelmet hirdessen, és ELMONDJA a jó hírt, hogy van egy Isten a mennyben, aki annyira szeretett, hogy megértél neki egy Krisztust.

Hogy hogy jön ez a kezdetekhez és a végekhez?

Amikor egy korszak végére érsz az életedben, akkor kérdések tengere jön vele együtt, s attól függően, hogy milyen forráshoz mész válaszért, meghatározza a lezárt szakaszról való látásmódodat, és a következőhöz való hozzáállásodat.

Tudod, az nagyon jó, hogy vannak Bölcsek körülötted... De ezek a Bölcsek is csak emberek, és tévedhetnek... Sokszor embereket kérdezünk, és Rájuk hallgatunk Isten helyett...

De szeretném megkérdezni, hogy ha Isten embereken keresztül akar szólni Hozzád, akkor mire jó a Szent Szellem? Miért mondja azt a Biblia, hogy "Szellememet adom nektek, és ő lesz a Ti vigasztalótok..." Egy másik helyen meg: "A Szellem jelenti ki nektek az én igazságomat..." Egy harmadikon: "A Szellem kijelenti nektek mindazt, amit Én mondtam nektek, Rá hallgassatok..." vagy "A Szellem tanít meg arra, hogy mit mondj..."
Isten nem csak egyeseknek adta a Szent Szellemét, hanem minden egyes hívőnek... Nem csak a kiváltságosoknak... Hiszen a Szellem volt az, aki meggyőzött Téged is arról, hogy az, amit Jézus tett, az valóság... Ő az, aki megszólít miközben olvasod a Bibliád, és miatta érted a történeteket és a szavakat...

Nem, nem azt mondom, hogy nincs szükségünk Istentől ihletett tanítókra, vezetőkre, pásztorokra... Egy szóval sem mondok ilyet.

Azt viszont állítom, hogy egyetlen tanítás, és egyetlen ember sem lenne szabad, hogy helyettesítse az Istennel való személyes kapcsolatunkat. 

Nem cserélhetjük le a Szent Szellemet, amit Isten belénk helyezett emberekre, tanításokra, csak azért, mert így könnyebb, mert így kevesebb befektetés...

A mostani végem felfedezése ez: Az emberel emberek maradnak, és mindig önös céljaikat nézik elsősorban. De Isten nem ember... Emberré lett, és utat mutatott, de nem azért, hogy emberektől váljunk függővé... Hanem azért, hogy bemutassa a tökéletes kapcsolatot Isten és ember között...

Ez vagyok egy képben

Ezt a képet ma találtam, ahogy új háttér után kutattam, s nagyon megérintett abban a pillanatban, hogy megláttam...


Hogy miért jelent olyan sokat?


Amikor az életemre gondolok szeretem úgy lefesteni, mint egy fát. Mert a fa az a növény, ami lassan, szinte láthatatlanul növekszik és fejlődik; s egyben megvan az a csodálatos képessége is, hogy újra és újra gyümölccsel kínáljon... Persze ehhez metszésre is szükség van, s ezek a dolgok nem mindig kellemesek... Mégis tudod, hogy ezek nélkül nem fejlődik, s így megteszed.


Azt gondolom az életünk is ilyen! A kihívások, a mindennapi problémák, a kapcsolatok mind mind csiszolnak bennünket, hogy évről évre több és finomabb gyümölcsöt teremjünk.


A másik amiért megragadott ez a kép, hogy egy sziklaszirtbe van meggyökerezve. A Zsoltárok könyve azt mondja:
"Isten az én kősziklám, váram és oltalmam, Istenem, kőszálam Nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas Szabadítóm Fellegváram..." (Ld.: 18 Zsoltár eleje)


Pintér Béla egyik gyerekdala is így szól:
"Sziklára épült a házam, az Úr az én erős váram!"


Nézem a teremtett világot, és ott is TÉGED látlak... akármerre megyek ott vagy... Nem tudlak kikerülni... S nem is akarlak...

Gondolatok a gyülekezetről, mint családról

Az elmúlt időszakban nagyon sok téma foglalkoztatott, de egyiket sem múlta felül az, hogy a családról kezdtem el gondolkozni.

A legtöbben nem vagyunk olyan szerencsések, hogy kiegyensúlyozott és boldog családi légkörben nőttünk volna fel, bár abban szerintem mind egyetértünk, hogy azért a szüleink mindent megtettek... Legalábbis én biztosan tudom, hogy a szüleim a tőlük telhető legjobb módon neveltek fel minket, és ezért örökké hálás leszek nekik! Köszönöm nekik :)...

A gyülekezetben is, és a magánéletemben is eljött az a pont, amikor a család lett a központi téma.

Sok dolgot megfogalmaztunk ezzel kapcsolatban. Én magam is tanítottam arról, hogy mit jelent a család, de azt hiszem, ezek olyan leckék, amiket egy élet alatt tanulunk meg valójában!

De csak a gondolat erejéig, és hogy lássátok bepillantást engedek abba, hogy én hol tartok most :)

Talán hallottátok már azt a mondatot, hogy a gyülekezet a második családod! Itt szigorúan hangsúlyoznám, hogy a MÁSODIK... A gyülekezeted SOHA nem lehet indok arra, hogy miért nem vagy ott a szüleid házassági évfordulóján, vagy a testvéreid születésnapi partiján... Igen a gyülekezeted fontos, de nem fontosabb a családodnál! Ha erre nem jössz rá időben, akkor elveszíted a családod, és mire rájössz, hogy mennyire fontosak, és mennyire kellett volna értékelned a jelenlétüket, és a tökéletlenségüket, akkor már lehet, hogy késő... Addig szeresd és értékeld őket, amíg ott vannak neked... mert ha nem lesznek, akkor késő a megbánás!

A család az a hely, ahol biztonságban érzed magad. Tudom, hogy nagyon sok olyan család van, ahol a szülők (egyik, vagy mindkettő) bántalmazza a gyermeket, vagy gyermekeket; de ettől függetlenül nézd meg, hogy olyan környezetben fogja magát biztonságban érezni, amiben felnőtt. Lehet az bármilyen rossz, beteges, vagy fájdalmas... ezt tanulta, ezt látta, és hacsak nem lát jó példát, nem kap segítséget, akkor egy ilyen környezetet fog teremteni magának...

A család az a hely, ahol szeretet van :) méghozzá feltétel nélküli, megmagyarázhatatlan, állandóan változó és fejlődő! Akár hallod, akár nem azt tudhatod: a szüleid szeretnek... lehet, hogy nem a megfelelő módon mutatják ki, lehet, hogy nem mondják... de szeretnek :)

A gyülekezetben is szeretet kell legyen nem csak az újszülöttek, hanem a tinik, és a felnőttek felé is! Nem számít hány évesek vagyunk erre vágyunk: szeretni, és szeretve lenni...

Hallottam egy nagyon bölcs mondatot, amit Lackó (a Hercegem) mondott:

"Ha tudni akarod hogy egy keresztény mennyire gondolja komolyan a kereszténységét, nézd meg, hogy hogyan szeret másokat!"

Hisz Jézus is ezt mondta: "Arról fog megismerni titeket a világ, hogy szeretitek egymást..."

A szeretet elfogadást jelent: elfogadom a másikat, de nem engedem, hogy ugyanaz maradjon. A szeretet kihívásokat helyez eléd, és gyengéden tanít arra, hogy jobb legyél. A szeretet szárnyakat ad, és olyan magaslatokba repít, melyek létezéséről sem tudtál... A szeretet hisz benned, és az álmaidban... Soha nem tenne olyat, ami megkárosítana téged... Elhiszi számodra a legjobbat, és engedi, hogy hibázz, mert tudja, hogy ebből is csak tanulsz, hogy ettől is csak több leszel...

A szeretet nem diktátor feletted! Amikor döntést hozol, nem lép be, és nem szól bele... próbál irányítani, és tanácsolni, de engedi, hogy a falnak fuss, mert Neked szabad akaratod van... A szeretet ezt mindig tiszteletben tartja... Ezért azok az emberek, akik azt mondják hogy szeretnek, de nem tartják tiszteletben a szabad akaratodat, és nem tisztelik a döntésedet, azok nem szeretnek igazán... ott az ego dominál...

Tudjátok hoztam mostanában egy döntést, ami számomra sem volt egyszerű. Ennek kapcsán nagyon messzire költözöm a családomtól, és a barátaimtól alig 7 hónapon belül... Amikor felhívtam anyukámat emiatt, akkor bár nem repesett az örömtől, mégis ennyit mondott: "Ha ez a döntésed, mi mögötted vagyunk..." A családod támogat, és mögötted áll, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy messzire mész tőlük...

A gyülekezeti családod is ilyen kell legyen...

Sokszor nem szívesen engedünk el embereket, és nehezen intünk búcsút...

De a IxXxI húgom szavaival élve:

"A szeretetet nem kilométerben mérik... Ha szeretek valakit akkor nem az számít, hogy hol van... Szeretem akkor is ha mellettem van, és akkor is, ha nagyon távol... A szeretetem, és a kapcsolatom minősége nem ezen fog múlni.. vagy ha igen... akkor ott el kell gondolkozni..."

A húgom 18 éves, de olyan életbölcsesség van benne, amire érdemes odafigyelni :)

A család számomra ez... és elhiszem, hogy a gyülekezetem is ilyen hely...