mert ez egy OLYAN nap....?!

huh... hát ez megint egy olyan nap.. hogy milyen? hát igen! pont olyan! ha valaki már megélte, akkor tudja miről beszélek, de mindenkinek vannak olyan napjai... ha azt mondod neked nincs, akkor csak áltatod magad... bizony néha vannak olyan napok is! de mennyire! nem egyszerű! egyszerűen nem tudod megfogalmazni, hogy mi bajod, de sikítanál, ordítanál, kiabálnál, összetörnél, vagy zúznál, kiborulnál, vagy nevetnél, egyszerre röhögnél, és ölnél, mintha egy érzelmi hullámvasútba ültél volna akaratodon kívül, és nem látod, hogy hol a vége!

igen... ez a mai nap egy olyan nap...

de tudod mit? nem érdekel!!! ma megvilágosodtam, hogy hogyan lehet túlélni, hogyan nem kell hogy ledöntsön... Igen! Ha eddig nem tűnt volna fel akkor szólok, hogy nőből vagyok, és nekem az olyan napok rendkívüli módon kiborítóak! nem... most nem AZOKRA a napokra gondolok... AZOK a napok merőben eltérnek az olyan napoktól!

de nem számít... mert nem kell hogy egyszerre legyél egy hullámvasúton, ahová nem is te szálltál be... mindig azt mondták nekem, hogy nincs választásom, ha olyan napom van, akkor mindenki viselje el... de ezek azok a napok, amiket aztán nagyon szeretnénk kitörölni, mert megbántottunk, megsértettünk, belegyalogoltunk, megsebeztünk, elszakítottunk és elveszítettünk... de nem akarom hogy ez így legyen! és hogy kin múlik? természetesen rajtam, és rajtam és rajtam... oh! és azt mondtam már, hogy rajtam??? nem lesz más, aki helyettem másképp dönt! én mondom ki, nem más... én bántalak meg nem más... én szakítom meg, nem más... én borítom ki, nem más... csak annyira egyszerű azt mondani, hogy igen... ez egy olyan nap, olyan sokszor húzzuk rá, hogy észre sem vesszük, hogy ez bizony rajtunk áll vagy bukik...

Nő vagyok, ezért teremtett mivoltomból fakadóan alapvetően is érzelemgazdag... és ez bizony nem segít ezeken a napokon... de ki is parancsol kinek?

*Az érelemeim nekem vagy én az érzelmeimnek?*

amikor gyerek voltam a nagypapim gyakran mondta ezt nekem: na ne hogy már a farok csóválja a kutyát! meg hogy nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát!

pont ilyen az, amikor engeded, hogy az érzelmeid irányítsanak... olyan valami veszi át az irányítást, aminek nem dolga, hogy irányítson, így amit okoz az nem más, mint káosz! abból pedig köszönöm szépen van elég!

nő vagyok de kell hogy legyen agyam... senki nem szereti a hisztérikákat: én sem.. akkor meg, ha dönthetek, akkor miért választanám azt, hogy átmenjek HP-ba??? inkább kihagyom, és egy jobb napot szerzek a körülöttem élőknek...

igen... ettől ma még olyan napom van... de nagyszerűen vagyok :) mert nem engedem, hogy az vezessen, ahogy vagyok... inkább vezetem én :)