Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...

Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...
Nézed, s nem látsz mást, mint egy megkopott, rozsdás fémdarabot... S nézem ugyanezt én, s látom azt, aki nekem utat mutatott...

Magamról

Saját fotó
Vannak emberek, akik olyan kiváltságosok, hogy képesek szavakba foglalni azt, amire mások képtelenek... Én elhiszem, hogy a történeteink legyenek bár líraiak, drámaiak, unalmasak vagy akciódúsak: hozzá adnak mások éltéhez.. Nem vagyok más, csak egy egyszerű lány, aki tele van kérdésekkel, aki próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant... Nem teszek mást, mint kiírom magamból mindazt, ami bennem van, és elhiszem, hogy ettől valahogy változom én is, és azok is, akik olvassák a blogomat :)

Romok

Romok
Nézem a romokat, mikről áhítattal beszélnek... Emlékszek korokra, mikor ezek pompázatosan, büszkén álltak ellen mindenféle szélnek. Ám eljött a nap, s hullámok tépázták, a természet erői rendesen gyepálták... Nem volt könyörület, nem volt kegyelem... Az épület legenda lett... Mert mégis kitartóan, büszkén, szemét nem rebbentve az életed része lett!

2009. december 21., hétfő

mert mindenkinek kell egy csapat

Tyűűűűhaaaa! Hát ez nem volt egy egyszerű kör gyermekeim... de meg kell hogy mondjam, mindaz, amit tegnap történt, az szavakkal leírhatatlan... De most komolyan!

De mi is történt tegnap?

Hát a Karácsonyi Tündöklés Jótékonysági Koncert és Kreatív Műhely elnevezésű rendezvény a Petőfi Music Pub-ban...
Őszintén? Azt gondoltam, hogy SOHA nem jutunk el odáig, hogy a rendezvény olyan legyen, mint amit kigondoltunk... és nem is lett olyan! Mert annál
MILLIÓSZOR JOBB VOLT!
Igen voltak dolgok, amik nem úgy jöttek össze, és voltak helyzetek amikre nem számítottunk... Pl.: vicces volt, amikor kiderült, hogy a tablókat, amiket legyártottunk kézileg nem rakhatjuk ki oda, ahová szerettük volna XD! Meg vicces volt, hogy elvileg nem is celukszozhattunk volna semmit a falra... XD Nos igen! Dekorációt ragasztás nélkül igen nehéz a falra varázsolni, de a mi szupernőnk, aki megtervezte a látványt még ezt is megoldotta!

Együtt dolgozni egy csapattal... az semmi! Együtt dolgozni a VILÁG LEGJOBB CSAPATÁVAL, nos az már valami... igen nevezz elfogultnak, nevezz érzelgősnek nem számít... Én tudom, hogy 40 segítő milyen áldozatot, és milyen nagyszerű munkát végzett tegnap... Együtt dolgoztak, együtt mozdultak, és egyetlen szó nélkül feláldozták az egész napjukat, hogy valami olyannak legyenek részesei, amibe nem fér bele az egó... Ezek az emberek feláldozták az idejüket, a pénzüket, az energiájukat, csak azért, hogy pár száz embernek örömet, és egy gyönyörű karácsonyi élményt adhassanak...


Sokan hónapokon keresztül dolgoztak egy három órás programért... Vicces! Amikor csak csinálod, csinálod, azt hiszed sosem érsz a végére... Aztán amikor vége, nem hiszed el, hogy ennyit kellett szervezkedni, ennyi mindent belefektetni 3 óra kedvéért...

De tudod mit? Azt mondom, hogy akkor is megérte!

Látni csillogó szemeket, meghatott arcokat... ez minden fáradságot, minden munkát megér!!!

Tudom... Hiszem, hogy valamit hozzáadtunk az ünnepükhöz, és hogy megértették a Karácsony valódi üzenetét...

Nekem kellett egy csapat... És meg is találtam... A csapat neve: Gyülekezet... Közösség... Család... Ezek az emberek minden, amit kerestem... Miattuk tudom, az életük miatt nem tudom nem hinni, hogy nincs Isten... mert látom, és megélem: Ez a csapat, maga a csoda... Isten szeretetének látható arca...

2 megjegyzés:

  1. Ezzel abszolút egyetértek!!! Nagyszerű csapatot alkotunk!!! Büszke vagyok mindenkire, még rád is Dóri!!! :):):)

    VálaszTörlés