Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...

Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...
Nézed, s nem látsz mást, mint egy megkopott, rozsdás fémdarabot... S nézem ugyanezt én, s látom azt, aki nekem utat mutatott...

Magamról

Saját fotó
Vannak emberek, akik olyan kiváltságosok, hogy képesek szavakba foglalni azt, amire mások képtelenek... Én elhiszem, hogy a történeteink legyenek bár líraiak, drámaiak, unalmasak vagy akciódúsak: hozzá adnak mások éltéhez.. Nem vagyok más, csak egy egyszerű lány, aki tele van kérdésekkel, aki próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant... Nem teszek mást, mint kiírom magamból mindazt, ami bennem van, és elhiszem, hogy ettől valahogy változom én is, és azok is, akik olvassák a blogomat :)

Romok

Romok
Nézem a romokat, mikről áhítattal beszélnek... Emlékszek korokra, mikor ezek pompázatosan, büszkén álltak ellen mindenféle szélnek. Ám eljött a nap, s hullámok tépázták, a természet erői rendesen gyepálták... Nem volt könyörület, nem volt kegyelem... Az épület legenda lett... Mert mégis kitartóan, büszkén, szemét nem rebbentve az életed része lett!

2009. november 30., hétfő

Karácsony




Vicces hallgatni a húgomat és a barátnőjét, ahogy a karácsonyi drámát próbálják a háttérben, miközben itt pötyögök a gépnél!
Ha a karácsonyi hangulatot mérni lehetne náluk, az valahol a -99 milliárd környékén lenne...
Annyit gondolkoztam arról, hogy a legtöbb ember herótot kap attól, hogy megint egy újabb Karácsony jön el, amikor is a fizetésünk nagy részét ott hagyjuk egy-egy szupermarket kidvesen vicsorgó pénztárosánál...
Hát, ha tényleg ez a karácsony lényege, akkor skippingelném ezt az ünnepet... és sokáig nem is jelentett mást! Sokáig nem érdekelt! Csak egy újabb ünnepet jelentett, és okot arra, hogy miért nem tanulok, ünnepet csak azért volt, mert nem volt suli, és mellesleg anyu olyan kaját rittyentett ezekre a napokra, amit aztán egész éves diétával siekrült csak ledolgozni! Millió csók neki érte! :)
nah igen! azok a fincsi karácsonyi sütik meg minden!
De ahogy felnő az ember egyre inkább megérti, hogy miért is stresszelték halálra magukat a szülők! Amikor már tudod, hogy te is azok közé tartozol, akik nem várják az ajándékot, de véget nem érő túrákra indulsz, hogy minden meglegyen, hogy maradjon is meg jusson is mindenkinek, hogy mindenki azt kapja, amit szeretne, hogy minden süti kész legyen, hogy az asztalon hiba ne legyen, hogy mellette dolgozol, és csoda hogy nem te leszel az, aki az öngyilkossági statisztikákat növeled idén a rohanás, és a sok kiborító helyzet miatt!!!

De tényleg erről kéne szólnia? Tényleg ez a lényeg? Tényleg alig várjuk, hogy vége legyen?
Nem hiszem...
de akkor miről???

1 megjegyzés: