Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...

Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...
Nézed, s nem látsz mást, mint egy megkopott, rozsdás fémdarabot... S nézem ugyanezt én, s látom azt, aki nekem utat mutatott...

Magamról

Saját fotó
Vannak emberek, akik olyan kiváltságosok, hogy képesek szavakba foglalni azt, amire mások képtelenek... Én elhiszem, hogy a történeteink legyenek bár líraiak, drámaiak, unalmasak vagy akciódúsak: hozzá adnak mások éltéhez.. Nem vagyok más, csak egy egyszerű lány, aki tele van kérdésekkel, aki próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant... Nem teszek mást, mint kiírom magamból mindazt, ami bennem van, és elhiszem, hogy ettől valahogy változom én is, és azok is, akik olvassák a blogomat :)

Romok

Romok
Nézem a romokat, mikről áhítattal beszélnek... Emlékszek korokra, mikor ezek pompázatosan, büszkén álltak ellen mindenféle szélnek. Ám eljött a nap, s hullámok tépázták, a természet erői rendesen gyepálták... Nem volt könyörület, nem volt kegyelem... Az épület legenda lett... Mert mégis kitartóan, büszkén, szemét nem rebbentve az életed része lett!

2009. november 21., szombat

pillangók

Huh... Nem semmi hétvége van mögöttünk! A női konferencia szavakkal leírhatatlan élmény volt!
Nem mondom, hogy alacsonyan voltak az elvárásaink, mert nem lenne igaz! Nagyon is magasan voltak, de meg kell mondanom, amit ott láttunk, átéltünk, és megtapasztaltunk, az messze magasabban volt annál, mint amiről valaha is álmodtunk Pannival!
A konferencia végén megkérdezték tőlem, mit gondolok, hogy éreztem magam...
Azóta is gondolkozom, hogy hogyan lehetne egy mondatban összefoglalni, és azóta sem sikerült jobban:
"Láttam, ahogy a nők reggeltől estig folyamatosan kinyílnak, és egy új életbe lépve mentek ki az ajtón... Ez mindennél többet ér!"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése