Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...

Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...
Nézed, s nem látsz mást, mint egy megkopott, rozsdás fémdarabot... S nézem ugyanezt én, s látom azt, aki nekem utat mutatott...

Magamról

Saját fotó
Vannak emberek, akik olyan kiváltságosok, hogy képesek szavakba foglalni azt, amire mások képtelenek... Én elhiszem, hogy a történeteink legyenek bár líraiak, drámaiak, unalmasak vagy akciódúsak: hozzá adnak mások éltéhez.. Nem vagyok más, csak egy egyszerű lány, aki tele van kérdésekkel, aki próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant... Nem teszek mást, mint kiírom magamból mindazt, ami bennem van, és elhiszem, hogy ettől valahogy változom én is, és azok is, akik olvassák a blogomat :)

Romok

Romok
Nézem a romokat, mikről áhítattal beszélnek... Emlékszek korokra, mikor ezek pompázatosan, büszkén álltak ellen mindenféle szélnek. Ám eljött a nap, s hullámok tépázták, a természet erői rendesen gyepálták... Nem volt könyörület, nem volt kegyelem... Az épület legenda lett... Mert mégis kitartóan, büszkén, szemét nem rebbentve az életed része lett!

2009. november 17., kedd

micsoda hét


Újabb hét repült el, és minekutána rajongóim hada ostromolt újabb olvasnivalóért, hát ime! Egyébként is elúszott időbeosztásomba belesürítelek Titeket, hogy legyen mit olvasnotok ma este is :)!

Nos hát! Ott tartottunk, hogy költözés... Persze egyik gyerekes trükk sem jött be, így maradt a cipekedés, húrcolkodás, pakolászás, és persze a fogadás megnyerése!
Hogy milyen fogadás?
Nos, 26x költöztem, így rekordot tartok össze és vissza, na jó inkább kipakolásban! Reggel 10-kor vittük az első adagot, és este 7-re nálam minden a helyén volt! Este beugrott hozzánk egy barátunk, aki fejét fogva ennyit mondott: "Nem hiszem el Dóri! Mintha az egész szobádat simán idehoztad volna! Minden a helyén..." Igen minden! Beleértve a szekrényem széléről lógó ékszerhadat is, az utolsó miniatűr falragaccsal együtt!

De most nem ez a fénypont!
Ahh, éppen női konferenciát szervezünk, és már nagyon izgatott vagyok miatta! Az előkészületek, a mindenféle szervezkedés! Uhhh... Szinte el sem hiszem, milyen csodás csapattal dolgozhatom együtt!!!

Van abban valami megfogahatatlan erő, amikor olyan emberekkel vagy körülvéve, akik nem csupán segítenek megvalósítani egy álmod, hanem veled együtt álmodják azt! Számomra ez a konferencia egy álom beteljesedése... Nem a vége valaminek, hanem a kezdete, és talán klisé szerűen hagozhat, de azért elmondom: Olyan érzés, mint amikor a gyermeked tartod a kezedben: Óvod, félted, félsz, hogy olyan lesz-e, mint amilyennek megálmodtad, de amikor ott van, elönt az a magabiztos érzés: hiszen ez még csodálatosabb, mint amiről valaha is álmodtam!!!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése