Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...

Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...
Nézed, s nem látsz mást, mint egy megkopott, rozsdás fémdarabot... S nézem ugyanezt én, s látom azt, aki nekem utat mutatott...

Magamról

Saját fotó
Vannak emberek, akik olyan kiváltságosok, hogy képesek szavakba foglalni azt, amire mások képtelenek... Én elhiszem, hogy a történeteink legyenek bár líraiak, drámaiak, unalmasak vagy akciódúsak: hozzá adnak mások éltéhez.. Nem vagyok más, csak egy egyszerű lány, aki tele van kérdésekkel, aki próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant... Nem teszek mást, mint kiírom magamból mindazt, ami bennem van, és elhiszem, hogy ettől valahogy változom én is, és azok is, akik olvassák a blogomat :)

Romok

Romok
Nézem a romokat, mikről áhítattal beszélnek... Emlékszek korokra, mikor ezek pompázatosan, büszkén álltak ellen mindenféle szélnek. Ám eljött a nap, s hullámok tépázták, a természet erői rendesen gyepálták... Nem volt könyörület, nem volt kegyelem... Az épület legenda lett... Mert mégis kitartóan, büszkén, szemét nem rebbentve az életed része lett!

2009. december 6., vasárnap

amikor egy álom válik valóra

Hogy mennyi mindenről álmodik egy lány? Huh... hát sok mindenről! Álmodunk egy daliás hercegről, boldog életről, álmodunk gyerekekről, és a "kastélyról", királyságról, és még milliónyi dologról... Vannak kicsi álmaink, és vannak olyanok, amikről tudjuk; lehet hogy sosem válnak valóra, de akkor is álmodunk, és remélünk, és nem adjuk fel, mert úgy szeretnénk hinni, hogy egy nap... talán egy nap ott leszünk, és megérjük, hogy megéljük!

DE az álom pont attól álom, hogy szeretnénk hinni, egy nap bizony valóság lesz!

Tudjátok, én gyülekezetbe járok, és nagyon szeretem! Szuper arcok vesznek körül, akik mindig támogattak bármilyen lökött, irracionális, félelmetes, vagy éppen szuper ötlettel álltam elő! Van abban valami megnyugtató, és biztonságot adó, amikor ilyen barátaid, ilyen családod van...
Igen, mert ők a családom! Nem csak egy közösség ismeretlen-idegen arcokkal! Itt érzem, hogy fontos vagyok! És nem csak érzem, de tudom is!
Az álmaim válnak valóra! A női konferencia olyan álom volt, amiről azt gondoltam, hogy talán ha egyszer öreg, csoszogós, gyönyörű műfogsorral rendelkező néni leszek, akkor TALÁN megtörténhet... és itt vagyok, túl az elsőn; DE nem az utolsón!

szeretek álmodni... és szeretnék egy olyan új generáció látni felnőni, akik mernek álmodni! Nem voltam olyan szerencsés, hogy olyan családom lett volna akik támogatták az ötleteim, nemhogy az álmaim... mindenért meg kellet küzdenem, szembeszállnom, harcolnom. érvelnem, majd elölről kezdhettem! de nem számít! Hála nekik tudok küzdeni, és kitartani!

és itt vagyok most... itt ülök egy újabb nap végén, és úgy teszem le a fejem, hogy újabb álom vált valóra... hogy mi az? nem számít, hiszen apróság... de a tudat, az érzés, amit ad felbecsülhetetlen... valami elkezdődött... valaminek vége lett... ideje új álmokat álmodni!




2 megjegyzés:

  1. meg még erről arról amarról bármiről képes álmodozni egy lány :'D
    Annyira örülök, hogy ez a.... ez az apróságnak kikiáltott valami valóra vált! Olyan büszke vagyok rád! *-* (L)

    VálaszTörlés