Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...

Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...
Nézed, s nem látsz mást, mint egy megkopott, rozsdás fémdarabot... S nézem ugyanezt én, s látom azt, aki nekem utat mutatott...

Magamról

Saját fotó
Vannak emberek, akik olyan kiváltságosok, hogy képesek szavakba foglalni azt, amire mások képtelenek... Én elhiszem, hogy a történeteink legyenek bár líraiak, drámaiak, unalmasak vagy akciódúsak: hozzá adnak mások éltéhez.. Nem vagyok más, csak egy egyszerű lány, aki tele van kérdésekkel, aki próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant... Nem teszek mást, mint kiírom magamból mindazt, ami bennem van, és elhiszem, hogy ettől valahogy változom én is, és azok is, akik olvassák a blogomat :)

Romok

Romok
Nézem a romokat, mikről áhítattal beszélnek... Emlékszek korokra, mikor ezek pompázatosan, büszkén álltak ellen mindenféle szélnek. Ám eljött a nap, s hullámok tépázták, a természet erői rendesen gyepálták... Nem volt könyörület, nem volt kegyelem... Az épület legenda lett... Mert mégis kitartóan, büszkén, szemét nem rebbentve az életed része lett!

2010. január 4., hétfő

Húsz-Tíz


Azon gondolkoztam, hogy miről is fog szólni ez a 2010-es év :)... azt hiszem mindannyian amikor eljutunk egy év végére, összesítünk, mik voltak a sikereink, mik voltak kudarcok, mit csináltunk nagyon jól, és mi az, ami sokkal jobban is mehetett volna. Nyilván oldalakat tudnék teleírni azzal is, ha pusztán ezeket a kérdéseket válaszolnám meg, mégha csak saját magam számára is...

Nagyon sokat várok ettől az évtől, magas elvárásaim vannak önmagammal, és az élet minden területével szemben... Miért? Mert hiszem, ha nincs elvárásom, akkor nincs célom, és ha nincs célom, akkor nincs sikerélményem sem... Hogy érhetnék el bármit is, ha nem nem tűzném ki magam elé, és nem várnám el, hogy meg is történjen?!

Pedig a legtöbb ember így működik. Eszembe jutott pár barátom, akik évek óta a megszokott rutinban élnek, és nem is hiszik, hogy valaha jobb lesz, vagy hogy bármi változni fog... És nem is fog egészen addig, amíg a gondolkodásmódjuk nem változik meg.
Vannak ismerőseim, akiknek 10 év alatt szinte semmit nem változott az életük. Ugyanott élnek, ugyanazokat szeretik, és ugyanazokat nem, ugyanabba a srácba szerelmesek reménytelenül, ugyanazokkal nem állnak szóba, és így tovább... mennyire szomorú egy ilyen élet?

Igen... Vannak elvárásaim, és céljaim, és terveim... és meg is fognak valósulni, mert aki tehet ezekért, az senki más, csak én... rajtam múlik mit érek el, rajtam múlik hova vezet ez az év :)

Tegnap Zoltán prédikált, és mondott négy kulcsot, ami annyira megfogott, hogy nem bírom kiverni a fejemből!
Arról beszélt, hogy mik a túláradó élet kulcsai... és túláradás alatt nem az anyagi túláradásról beszélt, mint amit mindenki hisz, és akar... Nem csak erről szól! Kapcsolatokról, célokról, kreativitásról, értékekről, barátságokról...

Mik a kulcsok:

1. Gondolkozz túláradóan. Legyél pozitív! A gondolataid határozzák meg a cselekedeteidet, a cselekedeteid a szokásaidat, a szokásaid az életed... Nem mindegy hogy hogyan gondolkozol!

2. Vedd körül magad bölcs és nálad okosabb emberekkel. Csak akkor fejlődsz és haladsz előre, ha nálad okosabbaktól tanulsz... Ja meg hogy arról is beszélt, ami az egyik kedvenc témám, hogy a rossz társaságot nem te javítod meg legyél bármennyire pozitív, hanem ők rántanak magukkal... Mint az egy szem rohadt alma a ládában: nem a jó almák javítják meg a rohadtat, hanem a rohadt alma vágja haza az egész láda almát!
3. Gondolkodj túláradóan a saját gyülekezetedről! Szeresd a gyülekezeted, szeresd az embereket benne, szeresd a vezetőidet... mondjuk szerintem mi extrém szerencsések vagyunk, mert olyan gyülekezet, mint az enyém nincs még egy Magyarországon, de a világon sem :)! Hívj csak elfogultnak... Nekem ők a családom... és ők a legjobb team is! Szuper emberkék, akiktől sokat tanultam, és még fogok is! Család, ami támogat... Háló, ami megtart... Barátok, akik azt is megmondják, ha mák van a fogam között... Közösség, aminek a része vagyok... A gyülekezetem az otthonom :) Maszkok és megjátszás nélkül lehetek jelen... mert elfogadnak... mert szeretnek... akkor is ha jó napom van, és akkor is, ha nagyon rossz :) Egyéb kérdés?

4. Hozzáállás!!! Ez a másik favorit témám... Igen a hozzáállásod a TE saját döntésed... Ha negatív vagy, morogsz mint egy kutya, akkor mit lepődsz meg, hogy nem érzed magad jól... ha meg sem próbálod? Nehogy azt hidd, hogy amikor te vagy az egyetlen aki rosszul érzi magát a tömegben, az azért van, mert mindenki milyen rossz... Talán neked kellene egy picit pozitívabban állnod a dolgokhoz :) mindenki helyzetét megkönnyítenéd, elsősorban a sajátodét!
Nos hát ennyi az annyi... Éljen Húsz-Tíz! Legyen ez a Túláradás éve :)

2009. december 28., hétfő

D&G meg a narancssárga láncfűrészes sorozatgyilkos a bokorban! ^^

Amint látod, még a bejegyzést is narancssárgával írom,
(legalábbis egy részét :P) csak azért, hogy jobban megértsd a történetet... Bár sokszor a szavak mögött több minden van, mint magában a szavakban, amiket leírunk, de ha mindent leírnánk, amit szavakba foglalnánk, akkor nagyon nagyon sok embert megbántatnánk!


Lássuk csak mi történt az elmúlt napokban, karácsony óta! Huh... igen igen sok dolog. Hát a karácsonyról annyit, hogy nagyon jó volt anyuékkal együtt lenni, és tényleg minőségi időt együtt tölteni! Még a mami is velünk volt, amire nem volt precedens már legalább 10 éve... hiányzott... és jó hogy most velünk ünnepelt! És az év híre, hogy veszekedésmentes ünnepünk volt =) IGEEEEEEEN! Ez a karácsonyi csoda =)


Kivételesen most anyuékkal töltöttem rengeteg időt... Igazság szerint nem olyan egyszerű lelkek, de olyan sokat köszönhetek nekik így is... Arra jöttem rá, hogy a tőlük telhető legjobban neveltek fel minket, és mindig hálás leszek azért, hogy nem adtak fel minket soha, nem engedtek el maguk mellől... ez azért megnyugtató! Sok mindent tanultam Tőlük... és sok mindent úgy tanultam meg, hogy nem láttam Tőlük... Fura mi? Néha azzal is tanulsz, hogy valami nincs... Nemcsak azzal, hogy az orrod alá dugják!

*IndirektbizonyításieljárásBYKiffer*

Oké... Szóval punnyadós napok voltak =), és ahelyett, hogy a szokásos *baktermegintháromkilóvaltöbblettem* mondat elhangzott volna, én belefértem egy gatyába ami EDDIG nem volt jó rám =) Éljen éljen! Ki mondta hogy a Karácsony a súlynövelésről szól???



És aztán jött a vasárnap... Uhh! Nah az kemény volt! Szóval ha nem tudnád, márpedig nem kell mindenkinek tudnia néha szoktam tanítani, avagy prédikálni a Gyülekezetben... Mindig nagy kihívás, hiszen nem tudsz adni, ha nincs mit, ezért nyilvánvaló, hogy először neked kell megtanulnod egy-egy leckét az életből, mielőtt beszélsz róla... Különben nem hiteles! Na szóval... Sokat, nagyon sokat agyalok mindig azon, hogy miről tanítsak, és KÁBÉ (igen Szöszike KÁBÉ), mindig felér egy szüléssel... persze csak átvitt értelemben! Most a TOP téma nálam a Törvény és Kegyelem, ami nem is olyan egyszerű, mint gondolnád... Ha érdekel www.kke.hu Letöltések =) Hajrá!!!! Ajánlom szívből Oláh Tibit... Na az az ember nagyon tud valamit!!!! Tehát lelkesen készültem meg minden, és éppen azon morfondíroztam, hogy mégsem kellene énekelni a többiekkel, mertháthogy ejjj de hmmmmmm... De mikor odaértem kiderült, hogy a másik lány aki énekelni szokott, ma nem jön, mert elutazott! HOPSZ... akkor én énekelek kizárásos alapon, mert Z dobol!!! Hát nem mondom nagy kihívás volt, de őszintén? Nagyon élveztem! =) Jó volt!!! Azért nem vagyok profi, deeeee nem volt rossz!

*Kössz a türelmet Z!!!*

Vége lett az Istentiszteletnek, és tök jó volt! Még mindig nagyon szeretem őket! Éljen a második család =)!

De hogy jön ehhez D&G meg a láncfűrészes sorozatgyilkos a bokorban??? Cáháháháháháháháááááá!!!! Ez csak a tegnap este poénja, és azon agyalok hogyan írjam le! D&G az G meg én, nagyon gyenge poén volt... De ezzel keltem, szal annyira nem lehetett rossz! Jah mert hogy G inkognitóját őrizni kell... és csak hozzáillesztettük a D-t... D+G = D&G cáháháháháháháháááááá! Nem is vicces! és értelme sincsen...

és hogy ki a narancssárga láncfűrészes soroztagyilkos... Hát én azt hittem, hogy G, de nem ő az, merthogy G nem lehetett tegnap a bokorban zörgő sorozatgyilkos, akitől frászt kaptam volna, mivel ő éppen a nagyit ásta el otthon a kertbe, ezért kizárásos alapon megtényállapítottuk, hogy a narancssárga láncfűrészes sorozatgyilkos a bokorban nem más, mint az unokatesója, aki NŐ! huh? igen igen, nincs értelme, de csak ezért kerül ide, mert szerintem VICCES!!!!

Lol....

2009. december 26., szombat

Ha az élet megdob citrommal ne ijedj meg... finom lesz belőle a limonádé!

Huh... a tengapi nap nagyon nagyon szuper volt!
Ha még nem mondtam volna, akkor most ideje, hogy 4-en vagyunk tesók, amit nem mindig szerettem, de őszintén szólva tök jó hogy ennyien vagyunk...

Szóval végre eljutottunk odáig, hogy négyesben mentünk el mozizni... igen! önként választható felnőtt korunkban először... az mondjuk tök rossz hogy annyit dolgozunk, meg olyan ritkán találkozunk, hogy ünnep számba megy, ha négyen egy helyen vagyunk... pedig jó testvérek vagyunk! Szerencsének mondhatom magam... nagyszerű családom van... szeretnek és én is szeretem őket...



nos a lényeg, hogy tegnap elmentünk közösen moziba! Yippppiieeeee! Nagyon örültem ennek, mert tényleg ritkán van erre esélyünk...

Joe persze közölte, hogy keltük fél háromkor, mert a film 3-kor kezdődött LOL... még jó hogy a belvárosban lakunk!

Nah a lényeg a lényeg sikerült időben elindulnunk, persze teljes csend a városban... annyit nevettünk még a mozihoz értünk, hogy megfájdult a hasam, és potyogtak a könnyeim...

Beérünk a moziba, ami persze tőlünk hangos... kitől mástól?
nagy nehezen feljutunk, és kezdődik a sorba állás a popcorn-ért :)
egyik kicsi diákom is ott volt, egy másik filmre mentek, mint mi (amit mi is megnéztünk volna, de meggondoltuk magunkat... még jó, különben senki nem vakarta volna le rólam a "gyerekes" jelzőt)... szóval állunk lelkesen a sorban, erre a kicsi lány beáll mögém...
Az anyukája győzködi: gyere, kezdődik a film! Mire a kislány:_

*Dehát a Miss Dóri az itt vaaaaaaaaan!!!*



Hát nem édes??? Én maj' elolvadtam... kis édes!

Megnéztük a filmet, ami szreintem SZÜPER volt! Igen SZÜPER nem SZUPER mert a fransziát kell gyákorolnom...

Vége a filmnek, mire elkezdem keresni a sapkámat, amit ABÁlinttól loptam még egy éve... igen loptam... :P XD de őőő adta... XD huh?
szóval siekrült elhagynom a moziba! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! a kedvenc füves-csöves-ABÁlintsapkám!!!!!!!

szóval megyünmk le pici szőke megkérdezi: nem találtatok egy sapit... A srác az ajtóban elnézően mosolyogva, fejét csóválva csak ennyit mond: de...
majd kivezet arra, amerre normál ember nem mehet ki moziból, csak én, a bejáratnál! Át a szalagkorláton... Szerinted hány százan néztek, hogy ki ez a csaj, akit mosolyogva, köszöngetve vezetnek kifelé??? XD alig volt gáz! de megérte... Lol


aztán hazajöttünk... és azt hittük a jó napunk, csak jól végződhet... de tévedtünk....


Apa azzal fogadott, hogy meghalt a nagynénje :( ..... erre mit tudsz reagálni? én még most sem tudom... én nem ismertem, szóval... de aput ő nevelte fel...
félelmetes, hogy mennyire nincs közel hozzánk a rokonságunk, hogy mennyire nem ismerjük őket... de mi máshogy csináljuk... a mi döntésünk...


2009. december 23., szerda

csoki, excel, MM, a szomszédok, akiről nem szabad írni G, meg a kölykök

Hát gyermekeim, a lényeget meg , az év poénját lefelejtettem leírni!!! Szinte hihetetlen... Nah, ez biztos megint egy olyan dolog, ami a statisztikák szerint a korral jár! Szerintem nem... csak túúúúl sok jó dolog történik! Lol...



Nos... A történethez sok minden hozzátartozik:
Először is ugye, már nem lakom otthon (Yippieeeee), hanem egy albérletben... persze panel a drága, mondanom sem kell, hogy papírból vannak a falak! No de azt gondolod nagy lelkesen, hogy nem te vagy az egyetlen aki ezzel tisztában van, és hogy aki körülötted lakik nyilván tudja, hogy anélkül is hogy külön figyelmet fordítanál a zajszintedre, teljesen mindegy, hisz a konyhában úgyis hallod reggel a feletted lakó néni mint telefonál a lányával a kávéja mellett... igen... és ehhez hallgatóznod sem kell!!!

Feltételezed, hogy ezt ők is tudják...

A másik fontos drót, hogy ezt értsd: a szüleim szomszédai! Ahhhh! Nagyon viccesek... Neket nem tudunk, de jelzők vannak rájuk, és egyik sem rosszindulatú, deeeee meg kell őket különböztetni.
Tehát van a közös képviselő néni, aki mindig mogorván néz, vele szemben laknak rockerék, akiket sosem látsz, szép a zöld függönyük, és mindig szellőztetnek.
Aztán van a "kopasz srác" no komment... A legjobb pasi a világon, és amióta szemüvege is van... *melt down* (ha nem hiszed kérdezd Gigit)



Aztén van a leszbi csaj, aki tényleg az, és nem tudom hol lakik, meg a csótányos néni akinek az ugatós kutyája van, a vörös néni aki sosem köszön, és a vörös nő aki szőke lett...

Nos róluk beszélgettünk szerény hajlékomban papírangyal gyártásunk közepette, és próbáltuk belőni ki hol lakik anyuéknál... uhhh! hát nem egyszerű! Sokat nevettünk, még többet vitáztunk, mindezt NORMÁL hangerővel...

Hirtelen csöngettek... Gejó nyitott ajtót, aki mellesleg a másik szobában volt, és lövése sem volt, hogy mi milyen párbeszédet folytattunk... na mindegy...
Szóval kinyitja az ajtót, és egy feldühödött nő áll vele szemben, akit sosem láttunk még, és mielőtt szegény Gejó köszönni tudott volna, a nő tajtékzó dühvel beüvöltött:

"Én vagyok a vörös, az anyám meg a szőke!!!"

Szerencsétlen Gejó csak állt és nézett... Mi bezzeg bennt! Fuldokoltunk... Igen tudom, nem túl szép! Szegény feldühüdütt néni! Nem mintha itt lakna.... de ez egy más tészta!
Iszonyatosan kikelt magából, és csak mondta a magáét, meg sem várva, hogy mi mondunk-e valamit! Közölte, hogy merthogy tőlünk hangos az egész lépcsőház... Mire Gejó szerényen, higgadtan ennyit mondott:

"Szerintem meg Öntől harsog, elvégre Ön kiabál!!!

Mi az eredmény akkor, amikor dühös embernek higgadtan válaszolsz???
Nos... Egy felbőszült ember... Így a nő sarkon fordult, és felcsörtetett a lépcsőn, még ennyit lekiabálva:

"Ti nem vagytok vitaképesek!"

Gigi szavaival élve: Cáháháháháháhááááááá! Erre már reagálni sem tudtunk!
Nem volt annyira vicces, de így utólag mégis...

És, hogy ki az a G, akiről nem lehet beszélni... Nos kivételesen nem a Géza :)! Van egy NAGYON kedves emberke G, aki kicsit megharagudott (vagy nem?!) amiatt, mert nem beszéltem Róla Valakinek/ Valakiknek... Így engesztelésül szolgál ez a pár sor, helyet kap a blogomban (amiért meg fog ölni), de inkognitóját megörzöm, és csak rejtéjesen G marad...
És ha már úgyis olvasod, akkor

*****VERY HAPPY MERRY CHRISTMAS G!!!!****


Egyébként G-t nem lehet nem szeretni... mindenki szeresse G-t!!!!

Na jó... ennyit róla :)

Mi van még? Hát a csoki, MM és a kölykök...
A csoki finom, főleg ha ét, de Mily a fehéret szereti, MM meg a Cadburry-t, de bármi jöhet, ami édes, most mondjuk a TúróRudi a nyerő... és persze a kölykök...

Alapmondatom: Ne adj csokit a hiperaktív gyereknek... (Ezért nem kapsz tőlem csokit IxXxI), de nekünk ma sikerült!!! A végeredmény? Eltört felmosófával való rohangálás, és kardozás a szobákban, a WC-ben, és a konyhában...

Oh ha már a WC-nél tartunk: Chris berohan: MM nem működik a WC, nem jön belőle víz!
MM nagy szaktudással, és mint aki sokat látott bemegy, és rendeltetésszerűen lehúzza... csobogás, meg minden ahogy kell! Erre Chris: Oh, hogy ezt ott kellett volna???

cáháháháháháháháháháhháááááá!!!!

na jó! Ennyi elég is lesz belőle mára!!!!

Kellemes Karácsonyt kívánok minden hűséges rendszeres és rendszertelen olvasómnak! Köszi, hogy figyelemmel kíséritek, hogy megint mi történt velem... Cuppanósat nektek!!!


2009. december 22., kedd

boooooo Mónika kedvéért, csak meg ne tudja!

LooooooooL!!!! Tegnap megünnepeltük a lányokkal a karácsonyt... Márhogy a lakótársaimmal lányokkal... Nagyon vicces volt! Annyit nevettünk, hogy majd leestünk a kanapéról...

Kaptam egy szuperszőke szárnyas tündér pipitért!!! Nagyon nagyon nagyon gyönyörűséges! no meg persze lett nekem szép képeslapos naptáram, meg Millford vérnarancsos teám, amit imádok...


De nem is ez volt a legviccesebb... hanem amiko halálra ijszetettem Mónit! Pedig nem is volt szándékos... Azt mondjuk érdemes tudni, hogy nem sokat kell tenni azért, hogy megijedjen... van amikor csak állok a konyhában, jön ki, és sikít mert megijed, hogy ott állok!

Szal tegnap este 10-kor kiment a mosdóba... én meg utána... amikr jött ki annyit mondtam neki, hogy BUU... de semmi exta... sem nem hangosan... sem nem kézmozdultattal...

Erre Rám néz, majd visszalép, kilép megint rám néz, és elkezd SIKÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍTANIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII de olyan hangfrekvencián, amit én még senkitől nem hallottam!

Annyira kellett nevetnem! Te jó ég!!! Móni gondolta bemegy a szobába, hogy majd Geo sajnálni fogja, de neeeeeeem! Ő annyira nevetett, hogy majdnem leesett a kanapéról!!!!

Nos ilyen barátokkal lakom együtt!!! Vígaszdíjként együtt elszopogattunk ely liter forró kakaót! :) fincsi volt....


2009. december 21., hétfő

mert mindenkinek kell egy csapat

Tyűűűűhaaaa! Hát ez nem volt egy egyszerű kör gyermekeim... de meg kell hogy mondjam, mindaz, amit tegnap történt, az szavakkal leírhatatlan... De most komolyan!

De mi is történt tegnap?

Hát a Karácsonyi Tündöklés Jótékonysági Koncert és Kreatív Műhely elnevezésű rendezvény a Petőfi Music Pub-ban...
Őszintén? Azt gondoltam, hogy SOHA nem jutunk el odáig, hogy a rendezvény olyan legyen, mint amit kigondoltunk... és nem is lett olyan! Mert annál
MILLIÓSZOR JOBB VOLT!
Igen voltak dolgok, amik nem úgy jöttek össze, és voltak helyzetek amikre nem számítottunk... Pl.: vicces volt, amikor kiderült, hogy a tablókat, amiket legyártottunk kézileg nem rakhatjuk ki oda, ahová szerettük volna XD! Meg vicces volt, hogy elvileg nem is celukszozhattunk volna semmit a falra... XD Nos igen! Dekorációt ragasztás nélkül igen nehéz a falra varázsolni, de a mi szupernőnk, aki megtervezte a látványt még ezt is megoldotta!

Együtt dolgozni egy csapattal... az semmi! Együtt dolgozni a VILÁG LEGJOBB CSAPATÁVAL, nos az már valami... igen nevezz elfogultnak, nevezz érzelgősnek nem számít... Én tudom, hogy 40 segítő milyen áldozatot, és milyen nagyszerű munkát végzett tegnap... Együtt dolgoztak, együtt mozdultak, és egyetlen szó nélkül feláldozták az egész napjukat, hogy valami olyannak legyenek részesei, amibe nem fér bele az egó... Ezek az emberek feláldozták az idejüket, a pénzüket, az energiájukat, csak azért, hogy pár száz embernek örömet, és egy gyönyörű karácsonyi élményt adhassanak...


Sokan hónapokon keresztül dolgoztak egy három órás programért... Vicces! Amikor csak csinálod, csinálod, azt hiszed sosem érsz a végére... Aztán amikor vége, nem hiszed el, hogy ennyit kellett szervezkedni, ennyi mindent belefektetni 3 óra kedvéért...

De tudod mit? Azt mondom, hogy akkor is megérte!

Látni csillogó szemeket, meghatott arcokat... ez minden fáradságot, minden munkát megér!!!

Tudom... Hiszem, hogy valamit hozzáadtunk az ünnepükhöz, és hogy megértették a Karácsony valódi üzenetét...

Nekem kellett egy csapat... És meg is találtam... A csapat neve: Gyülekezet... Közösség... Család... Ezek az emberek minden, amit kerestem... Miattuk tudom, az életük miatt nem tudom nem hinni, hogy nincs Isten... mert látom, és megélem: Ez a csapat, maga a csoda... Isten szeretetének látható arca...