Az elmúlt időszakban nagyon sok téma foglalkoztatott, de egyiket sem múlta felül az, hogy a családról kezdtem el gondolkozni.
A legtöbben nem vagyunk olyan szerencsések, hogy kiegyensúlyozott és boldog családi légkörben nőttünk volna fel, bár abban szerintem mind egyetértünk, hogy azért a szüleink mindent megtettek... Legalábbis én biztosan tudom, hogy a szüleim a tőlük telhető legjobb módon neveltek fel minket, és ezért örökké hálás leszek nekik! Köszönöm nekik :)...
A gyülekezetben is, és a magánéletemben is eljött az a pont, amikor a család lett a központi téma.
Sok dolgot megfogalmaztunk ezzel kapcsolatban. Én magam is tanítottam arról, hogy mit jelent a család, de azt hiszem, ezek olyan leckék, amiket egy élet alatt tanulunk meg valójában!
De csak a gondolat erejéig, és hogy lássátok bepillantást engedek abba, hogy én hol tartok most :)
Talán hallottátok már azt a mondatot, hogy a gyülekezet a második családod! Itt szigorúan hangsúlyoznám, hogy a MÁSODIK... A gyülekezeted SOHA nem lehet indok arra, hogy miért nem vagy ott a szüleid házassági évfordulóján, vagy a testvéreid születésnapi partiján... Igen a gyülekezeted fontos, de nem fontosabb a családodnál! Ha erre nem jössz rá időben, akkor elveszíted a családod, és mire rájössz, hogy mennyire fontosak, és mennyire kellett volna értékelned a jelenlétüket, és a tökéletlenségüket, akkor már lehet, hogy késő... Addig szeresd és értékeld őket, amíg ott vannak neked... mert ha nem lesznek, akkor késő a megbánás!
A család az a hely, ahol biztonságban érzed magad. Tudom, hogy nagyon sok olyan család van, ahol a szülők (egyik, vagy mindkettő) bántalmazza a gyermeket, vagy gyermekeket; de ettől függetlenül nézd meg, hogy olyan környezetben fogja magát biztonságban érezni, amiben felnőtt. Lehet az bármilyen rossz, beteges, vagy fájdalmas... ezt tanulta, ezt látta, és hacsak nem lát jó példát, nem kap segítséget, akkor egy ilyen környezetet fog teremteni magának...
A család az a hely, ahol szeretet van :) méghozzá feltétel nélküli, megmagyarázhatatlan, állandóan változó és fejlődő! Akár hallod, akár nem azt tudhatod: a szüleid szeretnek... lehet, hogy nem a megfelelő módon mutatják ki, lehet, hogy nem mondják... de szeretnek :)
A gyülekezetben is szeretet kell legyen nem csak az újszülöttek, hanem a tinik, és a felnőttek felé is! Nem számít hány évesek vagyunk erre vágyunk: szeretni, és szeretve lenni...
Hallottam egy nagyon bölcs mondatot, amit Lackó (a Hercegem) mondott:
"Ha tudni akarod hogy egy keresztény mennyire gondolja komolyan a kereszténységét, nézd meg, hogy hogyan szeret másokat!"
Hisz Jézus is ezt mondta: "Arról fog megismerni titeket a világ, hogy szeretitek egymást..."
A szeretet elfogadást jelent: elfogadom a másikat, de nem engedem, hogy ugyanaz maradjon. A szeretet kihívásokat helyez eléd, és gyengéden tanít arra, hogy jobb legyél. A szeretet szárnyakat ad, és olyan magaslatokba repít, melyek létezéséről sem tudtál... A szeretet hisz benned, és az álmaidban... Soha nem tenne olyat, ami megkárosítana téged... Elhiszi számodra a legjobbat, és engedi, hogy hibázz, mert tudja, hogy ebből is csak tanulsz, hogy ettől is csak több leszel...
A szeretet nem diktátor feletted! Amikor döntést hozol, nem lép be, és nem szól bele... próbál irányítani, és tanácsolni, de engedi, hogy a falnak fuss, mert Neked szabad akaratod van... A szeretet ezt mindig tiszteletben tartja... Ezért azok az emberek, akik azt mondják hogy szeretnek, de nem tartják tiszteletben a szabad akaratodat, és nem tisztelik a döntésedet, azok nem szeretnek igazán... ott az ego dominál...
Tudjátok hoztam mostanában egy döntést, ami számomra sem volt egyszerű. Ennek kapcsán nagyon messzire költözöm a családomtól, és a barátaimtól alig 7 hónapon belül... Amikor felhívtam anyukámat emiatt, akkor bár nem repesett az örömtől, mégis ennyit mondott: "Ha ez a döntésed, mi mögötted vagyunk..." A családod támogat, és mögötted áll, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy messzire mész tőlük...
A gyülekezeti családod is ilyen kell legyen...
Sokszor nem szívesen engedünk el embereket, és nehezen intünk búcsút...
De a IxXxI húgom szavaival élve:
"A szeretetet nem kilométerben mérik... Ha szeretek valakit akkor nem az számít, hogy hol van... Szeretem akkor is ha mellettem van, és akkor is, ha nagyon távol... A szeretetem, és a kapcsolatom minősége nem ezen fog múlni.. vagy ha igen... akkor ott el kell gondolkozni..."
A húgom 18 éves, de olyan életbölcsesség van benne, amire érdemes odafigyelni :)
A család számomra ez... és elhiszem, hogy a gyülekezetem is ilyen hely...
