Kérdések a fejemben

Nagyon sokat töprengek mostanában... Na jóóóó! Mindig sokat töprengek, vagyis állandóan és folyamatosan jár az agyam valamin... És rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem az elmúlt időszakban, amire a válasz bennem teljesen más, mint az, amit megszoktam...


Például.: Amióta keresztény vagyok arról hallok tanításokat, hogy Isten szeret, hogy Isten kegyelmes, és szeret nem számít milyen döntéseket hozol, nem számít hányszor buksz el, és nem számít milyen sokszor és sok rossz fát teszel a tűzre...
És ebben képtelen vagyok nem-hinni. Hálás vagyok azért, mert olyan Istent szolgálok, aki elsősorban az Édesapám, aki velem sír, velem örül, velem nevet, velem csinál őrült dolgokat. Elhiszem azt, hogy amikor eltévedek, akkor nem bunkósbottal ver meg, hanem GPS-újratervezést "követ el" és hogy abból a helyzetből is a létező legjobbat hozza ki számomra.

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy menj amerre jól esik, mert hogy Isten mindenképpen megáld, holott ez is igaz... Csak azt mondom, hogy nincs két egyforma út...

Olyan könnyen elítélünk másokat, amikor a mi szemünkben, a mi értékeink ellen tesznek valamit... Miért csak addig vagyunk toleránsak, és miért csak addig hangoztatjuk a feltétel nélküli szeretet, amíg olyasmit nem tesz a másik, ami a szemünkben megbocsáthatatlan? És mi van akkor, ha egy rossz döntésnek, vagy egy érték-borításnak mégis csodaszép eredménye lesz...? Például, valaki teherbe esik mielőtt férjhez menne... Hogy mondhatod azt, hogy ez borzasztó dolog, amikor egy új élet jön a világra???

Mert hányszor, és hányszor láttuk azt, hogy úgy győzött valaki, hogy előtte élete legnagyobb bukását élte meg?

Hmmmmm... Szerintem az embernek pusztán egyetlen dologhoz nincs joga, és ez nem más, mint hogy valaki mást ítéljen meg...

Nincs jogunk ítélkezni mások felett, hiszen Isten sem teszi ezt... S ha Isten szeret feltétel nélkül mindenkit, beleértve a gyilkosokat, prostituáltakat, házasságtörőket, pedofilokat, tolvajokat, hazugokat, csalókat, kétszínűeket... akkor ki vagy te és én, hogy ítéletet hirdessünk felettük? Mondd meg nekem...

Mert ha Isten úgy döntött, hogy megbocsát annak, aki ezt kéri tpőle, akkor azt gondolom bátornak kell lenned ahhoz, hogy te ellenkezően cselekedj... Ha Isten azt mondja, hogy "bűneidre nem emlékezem többé..." akkor, ha ezt kéred tőlem, akkor mégis hogy veszi bárki a bátorságot ehhez?!


Teljes szívemmel hiszem, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és végtelenül megtöri a szívét, amikor egy kisgyermeket bántalmaznak, amikor elrabolnak egy nőt, és prostitúcióra kényszerítenek; de azt gondolom a legjobban az töri össze a szívét, amikor látja, hogy az emberek, akiket Ő olyan nagyon szeret, akikért a saját Fiát nem kímélte, hanem feláldozta, azok az emberek ellene döntenek, és elutasítják a kegyelmet...

A másik kedvenc agyalási témám ehhez kapcsolódik. Észrevettem, hogy az emberek előszeretettel ítélnek el másokat, olyan embereket, akiknek a bűne nyilvánvaló: dohányosok, drogosok, gyilkosok stb... Pedig szerintem veszélyesebbek azok az emberek, akiknek a bűne "láthatatlan", mint a hazugoké, képmutatóké, lustáké, testi vágytól fűtötteké... 

S őszintén azt gondolom, hogy Isten szemében egyik sem kisebb, vagy nagyobb bűn... A bűn, az bűn, és egyetlen megoldása a kegyelem Krisztusban...

Szeretem, ahogy ezt Pál megfogalmazza:

"Azt teszem, amit nem akarok, mert a bennem működő bűnnek engedelmeskedem, noha tudom, hogy nem helyes, amit teszek, mégis megteszem, mert a bűn tart fogva engem... Ki szabadít meg engem hát, ebből a halálra ítél testből?! DE HÁLA ISTENNEK A MI URUNK JÉZUS KRISZTUSÉRT!!!"

Nem akarok olyan ember lenni, aki másokra mutogat újjal, vagy megítélem egy másik ember döntését, legyen az bár az én értékeim szerint jó vagy rossz... Egyet teszek, egyet tehetek: Hirdetem a kegyelmet, amíg csak élek.. A kegyelmet, ami engem megmentett, ami megváltoztatott, ami szeret, ami felemel, akkor is, ha nem érdemlem meg... Mert ez a szeretet... Mert ez a kegyelem... és az Ő neve JÉZUS KRISZTUS...

Majd ha Ő megítél, Te is megítélhetsz engem... de addig nem...

I'm covered by the blood of Jesus! Who are you to judge me?

Németország - a mi mesénk

Öt hosszú éve már, hogy ezt a történetet írni kezdték, és akkor még senki nem tudta biztosan, hogyan fog végződni a mese... Lehetett volna tragédia, vagy készülhetett volna szarkasztikusan, esetleg ironikusan, netalántán komikusan...


De a Minden Történetek Írója úgy látta a legjobbnak, ha ez a mese romantikus, néhol drámai, van hogy komikus, de végül mégis boldog végű mese lesz...


Pedig nagyon sokszor nem gondoltam volna, hogy ez a mese végződhet még jól... Sőt voltak pillanatok, amikor konkrétan azt hittem, hogy az mesémnek nem lesz happy end-je...


S most itt vagyok! Nézem ezt a képet, ami abban a gyönyörű városban készült, ahol valahogy minden olyan csendesnek, békésnek, nyugodtnak tűnt...


Azt hiszem mindenkinek szüksége van egy olyan helyre az életében, ahol megnyugvást talál, ahol a szívét egy furcsa, de nagyon kellemes és meleg érzés járja át! Egy helyre, amit az otthonának nevez, mert ott igazán önmaga lehet...


Aztán rá kell jöjjek az otthont, nem a falak, nem az épületek varázsolják otthonná, hanem az, amikor azzal az emberrel vagy együtt, aki miatt otthonná vált!

"A gépen számomra is meglepő módon fakadt fel belőlem egy sóhaj: végre úton hazafelé... Te is tudod, hogy ez mennyire sarkos kérdés esetemben, hiszen nem érzem magam otthon igazán sehol... Nem véletlen, hogy mindig azt mondom, hogy az egész világ az otthonom, ezért ez a gondolat engem is meglepett, főleg amiatt, hogy még sosem jártam korábban Németország ezen részén...

A repülőút zökkenőmentes volt, gyakorlatilag az egészet végigaludtam- mint mindig, de azért a gondolatok ott kavarogtak a fejemben: milyen lesz újra látni őt? Hogyan köszönjek neki? Öleljem meg, vagy csókoljam meg, vagy simán dobjak oda egy laza sziát?

Nem nagyon volt időm ezen agyalni, mert a gépünk kb 15 perccel korábban landolt a tervezettnél! Repülőgépes pályafutásom alatt ilyet én még sosem értem... De most, mintha minden nekünk kedvezett volna, mintha, mindenki nekünk drukkolt volna!

Mivel nem volt feladott csomagom, ezért egyenesen a terminálhoz sétáltam, és azt gondoltam, hogy biztosan várnom kell Laczkóra, mert fél 9-et mondtam neki, hogy annál előbb nem jutok ki! :D

Nyílik az ajtó...

Feltűnik a tömeg....

És meglátom ebben a pillanatban Őt, ahogy a legszélesebb, legédesebb mosollyal a száján int... Huncutul csillant meg a szeme, hogy vajon észreveszem-e, vajon megismerem-e?! De hogy lehetne elmenni a legjóképűbb srác mellett?! Fekete bőrkabát, egy nagyon dizájnos barna póló, és sötétkék farmer... Hanyagul zsebre vágott kéz... Te jó ég! :D El is felejtettem, hogy mennyire jóképű...

Ahogy odaértem mellé, és belenéztem a szemébe tudtam: semmi, de semmi nem változott! Az az óceánnyi szeretet, ami ömlött belőle mágnesként vonzott... Nehezen engedtük el egymást!"

Igen, igen... megvádolhatsz, hogy csöpögök, és itt a lavór:

Hogy Németország milyen volt? Mint egy álom, amiből nem akartam felébredni... Csak hát a nehéz, hogy nem beszélnek arra fenn annyira angolul...

Szeretnél olvasni valami vicceset?

Amikor péntek reggel eljött Laczkónak el kellett mennie üzemdokihoz, szóval én végre alhattam anélkül, hogy bárki felhívott volna!

Egyszer csak dudorászást hallok a konyhából...

Lassan kiosontam, és látom, hogy egy néni áll a konyhában, pakolászik...

Tudnod kell, hogy reggel ha nem iszok kávét, és nem telt el egy óra a felkelés, és az első találkozásunk között, akkor nem éppen a legbarátságosabb oldalamat látod meg... Mormogok, sokszor azt sem tudom hol vagyok...

Nos ezzel a fejjel mentem ki:

Hát igen... és a néni lelkesen nekiállt mesélni valamit... németül... Kávé nélkül még magyarul sem beszélek, nemhogy egy nyelvet, amit annyira nem is beszélek...

Szóval mondta, mondta mondta...

Majd hirtelen levegő...

és én elérkezettnek láttam a pillanatot a következő mondat kipréselésére:

"Guten Morgen... Ich bin Dora... Wie heißen Sie?"

Hát meglepődött... majd felcsillant a szeme... bemutatkozott... és olyan szóáradatba kezdett, hogy olyat én még nem hallottam...

csak egy gond volt: egy kukkot sem értettem... na jóóó! Valamennyit igen, de pffffffffffffffffffff.... Mire Ő:

"Sprechen Sie Deutsch?"

"Nein... Ich verstehe mehr, aber ich kann nicht sprechen... Können Sie langsam sprechen???"

Na a langsam sprechen 10 másodpercig tartott, és újból nekiállt mesélni...

Sajnáltam, hogy nem értem, és nem tudok kommunikálni vele... 2 fia van, meg özvegy, nyilván csak társaságra vágyott... és az sem zavarta, hogy nekem fogalmam sincs arról, hogy miről beszél...

Hamar elmenekülte az ágyba vissza, és ott is maradtam, míg egy jóképű srác nem nyitott be halkan, majd rám küldött egy mosolyt, ami miatt azt hittem, hogy nem ki kelni, hanem ki folyni fogok az ágyból...

Fél pillanat alatt ott termett a gőzölgő forró kávémmal, és hagyta, hogy elteljen az a bizonyos egy óra, míg felkelek, és képes vagyok az emberi kommunikációra...

Szeretem, hogy annyira ismer engem, hogy ki sem kell mondanom mire van szükségem... Hogy figyel rám, és tudja mit, hogyan szeretek...

Szeretem, hogy ismer, és tudja mikor van szükségem egy ölelésre, vagy éppen egy csendes félórára nélküle... És szeretem, hogy Ő ezért nem neheztel...

Nem gondoltam, és nem hittem, hogy létezik szerelem... de Ő megtanított hinni benne, és megmutatta, hogy az én életem is lehet tündérmese, amikor eljön az igazi Herceg...

És a történetünk, most kezdődik igazán! :)

csak mert jópofák

Ez vagyok egy képben

Ezt a képet ma találtam, ahogy új háttér után kutattam, s nagyon megérintett abban a pillanatban, hogy megláttam...


Hogy miért jelent olyan sokat?


Amikor az életemre gondolok szeretem úgy lefesteni, mint egy fát. Mert a fa az a növény, ami lassan, szinte láthatatlanul növekszik és fejlődik; s egyben megvan az a csodálatos képessége is, hogy újra és újra gyümölccsel kínáljon... Persze ehhez metszésre is szükség van, s ezek a dolgok nem mindig kellemesek... Mégis tudod, hogy ezek nélkül nem fejlődik, s így megteszed.


Azt gondolom az életünk is ilyen! A kihívások, a mindennapi problémák, a kapcsolatok mind mind csiszolnak bennünket, hogy évről évre több és finomabb gyümölcsöt teremjünk.


A másik amiért megragadott ez a kép, hogy egy sziklaszirtbe van meggyökerezve. A Zsoltárok könyve azt mondja:
"Isten az én kősziklám, váram és oltalmam, Istenem, kőszálam Nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas Szabadítóm Fellegváram..." (Ld.: 18 Zsoltár eleje)


Pintér Béla egyik gyerekdala is így szól:
"Sziklára épült a házam, az Úr az én erős váram!"


Nézem a teremtett világot, és ott is TÉGED látlak... akármerre megyek ott vagy... Nem tudlak kikerülni... S nem is akarlak...

Búcsú

Azért hogy megmozdulj…

Valamelyik nap utaztam a buszon és azon a rengeteg dolgon gondolkoztam, amik az elmúlt fél évben 8 hónapban történtek.

Voltak és vannak változások, amiknek örülök, míg másokat inkább elfelejtenék… Ha tehetném, visszacsinálnám azért, hogy minden a régi megszokott kerékvágásban menjen.

De vajon tényleg jó mindig a kitaposott ösvényen menni?

Hogy fedezel fel új dolgokat, ha soha nem lépsz ki? Ha soha nem látott helyekre nem mersz elmenni? Hogy érjenek új élmények, ha mindig a régi megszokott dolgok a fontosak, és kihagyod az új lehetőségeket?

Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy befészkeljük magunkat egy helyre, és senki és semmi nem képes kimozdítani minket onnan egészen addig, amíg nem történik egy tragédia, vagy el nem veszítünk valamit… Mert szeretünk megállni! Szeretünk otthont teremteni… de sokszor megelégszünk a jóval a legjobb helyett, mert azt gondoljuk, hogy már megérkeztünk!

Ez pont olyan, mint amit a zsidók csináltak… Átmenetileg, egy óriási éhség miatt, amely az egész földet sújtotta Egyiptomba kellett menjenek. Isten csodálatos módon elkészítette neki Józsefen keresztül, hogy biztonságban, és éhezés nélkül túléljék ezt a szörnyű időszakot. Ám Izrael fiai hamar berendezkedtek, és élvezték az életet.

Ám meghalt a fáraó, meghalt József is, és már senki nem emlékezett arra, hogy miért is vannak itt ezek az emberek, így egyre nyomorultabb lett a sorsuk, míg végül már rabszolgák után kettővel nem lettek, és már szülniük is tilos volt!

Hmm.. Micsoda kényelmetlen szituáció, igaz? És azt gondoljuk, hogy Isten igazságtalan, mert engedte, hogy nyomorban éljenek… De Isten nem volt igazságtalan!

Őszintén: Ha folytatódott volna a „Happy life”, akkor vajon kimozdultak volna? Akkor elindultak volna meghódítani az Ígéret Földjét?

Ha azt mondta volna Mózes: „Hé skacok, tudom, hogy itt jó, de menjünk, mert vár minket a tejjel és mézzel folyó Kánaán, csak kicsit meg kell küzdenünk érte!”, akkor vajon elindultak volna?

Kétlem…

Ma reggel a buszon olvastam egy ilyen mondatot: „Ahhoz, hogy az ember megmozduljon ki kell billenteni őt a kényelmi zónájából, mert addig, míg szerinte minden a legjobban megy, nem hajlandó megmozdulni…”

Szerintem ez fájdalmas igazság…

Számomra most jött el a változás ideje, és Istennek konkrétan ki kellett rúgnia arról a helyről, ahol olyan kényelmesen berendezkedtem… Mindannyiunk számára ott van az Ígéret Földje, mélyen a szívünkben elrejtve… S mégis rengetegen élnek a mai napig Egyiptomban!

Elindultam, hogy megküzdjek a magam óriásaival… S hogy ki nyer a végén? Hmmm… Azt majd megírom J!

Elcsúszott értékek

A minap utaztam a világhírű 173-as buszon, és egy nagyon érdekes látvány tárult elém.

A busz közepén állt egy jól szituált úriember, aki egy vastag könyvet szorongatott a kezében. Egy idő után feltűnt, hogy mennyire próbálja elrejteni azt, ami nála van... Mivel nőből vagyok egyre kíváncsibb lettem: vajon mi az a nagy titok, amit ennyire kell rejtegetni?

Körbenéztem, és mint mindig a legtöbb ember olvasott: volt aki pornóújságot, volt aki valamilyen misztikus regényt; néhányan művelődtek a legutóbbi bulvársajtóból, vagy egyszerűen csak tartottak egy könyvet, de lapozni soha nem lapoztak...

Mégis egyre jobban piszkálta a csőrömet ez a férfi a könyvvel... Mindent megtett hogy ne lássák mi van nála. Gondoltam: "hát csak nem a Káma Szútra mini-verziója..."

Aztán egy óvatlan pillanatban rosszul forgatta a könyvet, és megláttam: Egy Biblia volt nála...

Annyira megdöbbentem, hogy percekig csak bámultam rá...

Hogy lehet, hogy pont a Biblia az, amit szégyell olvasni valaki a buszon? Hogy lehet, hogy az Élet könyvét kell rejtegetni? Hogy lehet, hogy míg a férfi mellette vágytól égő szemmel nézegeti a pornóújságot, addig ez az ember elrejti a könyvet, amiben ott vannak a válaszok...

Aztán elgondolkoztam... Olyan sok területen csúszott el a világ: a nők nem nők többé, a férfiak nincsenek a helyükön... A gyerek nem tudja mi a tisztelet, és a szexualitás kirakatba került...

Már az számít ódivatúnak, akinek számítanak az értékek, és azt gúnyolják ki, akinek van erkölcsi normája.

Ez egy felfordult világ...

"Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember: az ütést is meg a simogatást is."

Mi lennék ha... :)

Ha....

... hónap lennék: Május lennék - mert az új életet jelképezi számomra

... a hét egy napja lennék: vasárnap lennék, mert akkor alhatok

... a nap egy időpontja lennék: este 7 lennék, amikor már együtt a család

... bolygó lennék: Merkúr lennék, mert az van a legközelebb a Naphoz

... tengeri állat lenék: Korall lennék, mert lélegzetelállító szerintem

... cím lennék: A Boldoghangú Herceg lennék... mert az a mi mesénk

... berendezési tárgy lennék: tükör lennék: hogy tisztán lásd magad

... bűn lennék: nem lennék bűn

... történelmi személy lennék: János apostol lennék. Mert jó arc volt!

... folyadék lenék: Víz lennék, mert szomjat olt és friss

... drágakő lennék: smaragd lennék... ritka és tündöklő

... fa lennék: Tölgy lennék, mert szerintem gyönyörű

... madár lennék: Sas lennék - felséges és szabad

... szerszám lennék: véső lennék, mert formál

... virág lennék: Orchidea lennék -különleges, egyedi, csodálatos

... időjárás lennék: Nyári fuvallat lennék

... mesebeli lény lennék: Tündér lennék :P :)

... hangszer lennék: Zongora lennék

... állat lennék: Oroszlán lennék

... szín lennék: Zöld lennék

... érzelem lennék: meghittség lennék

... gyümölcs lennék: Mangó lennék

... hang lennék: csend lennék - a legsúlyosabb hang

... elem lennék: tűz

... autó lennék: Opel Omega - mert Laczkó kedvence

... dal lennék: Toby Mac: Wonderin'

... film lennék: Notebook

... könyv lennék: Adrian Plas: Egy kegyes kétbelkezes naplója

... étel lennék: rakott brokkoli lennék :D

... hely lennék: Egy elrejtett tisztás lennék, vízeséssel

... íz lennék: keserű lennék, mert az oltja leginkább a szomjat :D

... illat lennék: reggeli harmat illata lennék

... hit lennék: hit a szeretetben

... testrész lennék: száj lennék (de ezt mindenki tudja!)

... arckifejezés lennék: egy pillantás lennék, ami azt mondja: Menni fog!

... tanóra lennék: történelem lennék: sok érdekes történet

... rajzfilm lennék: Egy bogár élete

... mértani alakzat lennék: gömb lennék

... szám lennék: 7

... ruhadarab lennék: puha pulcsi lennék

... ékszer lennék: gyűrű lennék

... kiegészítő lennék: Pillangós hajcsat lennék

... szeretet megnyilvánulása lennék: Figyelmesség lennék

Gondolatok a gyülekezetről, mint családról

Az elmúlt időszakban nagyon sok téma foglalkoztatott, de egyiket sem múlta felül az, hogy a családról kezdtem el gondolkozni.

A legtöbben nem vagyunk olyan szerencsések, hogy kiegyensúlyozott és boldog családi légkörben nőttünk volna fel, bár abban szerintem mind egyetértünk, hogy azért a szüleink mindent megtettek... Legalábbis én biztosan tudom, hogy a szüleim a tőlük telhető legjobb módon neveltek fel minket, és ezért örökké hálás leszek nekik! Köszönöm nekik :)...

A gyülekezetben is, és a magánéletemben is eljött az a pont, amikor a család lett a központi téma.

Sok dolgot megfogalmaztunk ezzel kapcsolatban. Én magam is tanítottam arról, hogy mit jelent a család, de azt hiszem, ezek olyan leckék, amiket egy élet alatt tanulunk meg valójában!

De csak a gondolat erejéig, és hogy lássátok bepillantást engedek abba, hogy én hol tartok most :)

Talán hallottátok már azt a mondatot, hogy a gyülekezet a második családod! Itt szigorúan hangsúlyoznám, hogy a MÁSODIK... A gyülekezeted SOHA nem lehet indok arra, hogy miért nem vagy ott a szüleid házassági évfordulóján, vagy a testvéreid születésnapi partiján... Igen a gyülekezeted fontos, de nem fontosabb a családodnál! Ha erre nem jössz rá időben, akkor elveszíted a családod, és mire rájössz, hogy mennyire fontosak, és mennyire kellett volna értékelned a jelenlétüket, és a tökéletlenségüket, akkor már lehet, hogy késő... Addig szeresd és értékeld őket, amíg ott vannak neked... mert ha nem lesznek, akkor késő a megbánás!

A család az a hely, ahol biztonságban érzed magad. Tudom, hogy nagyon sok olyan család van, ahol a szülők (egyik, vagy mindkettő) bántalmazza a gyermeket, vagy gyermekeket; de ettől függetlenül nézd meg, hogy olyan környezetben fogja magát biztonságban érezni, amiben felnőtt. Lehet az bármilyen rossz, beteges, vagy fájdalmas... ezt tanulta, ezt látta, és hacsak nem lát jó példát, nem kap segítséget, akkor egy ilyen környezetet fog teremteni magának...

A család az a hely, ahol szeretet van :) méghozzá feltétel nélküli, megmagyarázhatatlan, állandóan változó és fejlődő! Akár hallod, akár nem azt tudhatod: a szüleid szeretnek... lehet, hogy nem a megfelelő módon mutatják ki, lehet, hogy nem mondják... de szeretnek :)

A gyülekezetben is szeretet kell legyen nem csak az újszülöttek, hanem a tinik, és a felnőttek felé is! Nem számít hány évesek vagyunk erre vágyunk: szeretni, és szeretve lenni...

Hallottam egy nagyon bölcs mondatot, amit Lackó (a Hercegem) mondott:

"Ha tudni akarod hogy egy keresztény mennyire gondolja komolyan a kereszténységét, nézd meg, hogy hogyan szeret másokat!"

Hisz Jézus is ezt mondta: "Arról fog megismerni titeket a világ, hogy szeretitek egymást..."

A szeretet elfogadást jelent: elfogadom a másikat, de nem engedem, hogy ugyanaz maradjon. A szeretet kihívásokat helyez eléd, és gyengéden tanít arra, hogy jobb legyél. A szeretet szárnyakat ad, és olyan magaslatokba repít, melyek létezéséről sem tudtál... A szeretet hisz benned, és az álmaidban... Soha nem tenne olyat, ami megkárosítana téged... Elhiszi számodra a legjobbat, és engedi, hogy hibázz, mert tudja, hogy ebből is csak tanulsz, hogy ettől is csak több leszel...

A szeretet nem diktátor feletted! Amikor döntést hozol, nem lép be, és nem szól bele... próbál irányítani, és tanácsolni, de engedi, hogy a falnak fuss, mert Neked szabad akaratod van... A szeretet ezt mindig tiszteletben tartja... Ezért azok az emberek, akik azt mondják hogy szeretnek, de nem tartják tiszteletben a szabad akaratodat, és nem tisztelik a döntésedet, azok nem szeretnek igazán... ott az ego dominál...

Tudjátok hoztam mostanában egy döntést, ami számomra sem volt egyszerű. Ennek kapcsán nagyon messzire költözöm a családomtól, és a barátaimtól alig 7 hónapon belül... Amikor felhívtam anyukámat emiatt, akkor bár nem repesett az örömtől, mégis ennyit mondott: "Ha ez a döntésed, mi mögötted vagyunk..." A családod támogat, és mögötted áll, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy messzire mész tőlük...

A gyülekezeti családod is ilyen kell legyen...

Sokszor nem szívesen engedünk el embereket, és nehezen intünk búcsút...

De a IxXxI húgom szavaival élve:

"A szeretetet nem kilométerben mérik... Ha szeretek valakit akkor nem az számít, hogy hol van... Szeretem akkor is ha mellettem van, és akkor is, ha nagyon távol... A szeretetem, és a kapcsolatom minősége nem ezen fog múlni.. vagy ha igen... akkor ott el kell gondolkozni..."

A húgom 18 éves, de olyan életbölcsesség van benne, amire érdemes odafigyelni :)

A család számomra ez... és elhiszem, hogy a gyülekezetem is ilyen hely...

Álmok

Már nagyon régen írtam ide, és bizonyára megvolt minden okom is rá... az elmúlt hónapokban teljesen felfordult az én kis kényelmes világom... mindazok a dolgok, amiket olyan nagyon biztosnak és megingathatatlannak gondoltam: összetörtek, elmúltak, vagy kiderült róluk, hogy pusztán magam álmodta délibábok!

Persze vannak dolgok, amikben annál erősebben bízom! Továbbra sem kérdés számomra, hogy van egy Isten a mennyben, aki mindennél jobban szeret minket embereket, s ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint az, hogy elküldte a Fiát, és örök élettel, egy győztes élettel ajándékozott meg bennünket!

Nem tudom voltatok-e már így: voltak dolgok, amik jöttek, és mentek, és voltak amik csak erősödtek... s voltak amik nyomtalanul koptak ki, megint mások újfent rád köszöntek...

Az egyik dolog ami nem változik jobb esetben a szívedbe vésett álom... Azt hiszem mindannyiunk szívébe el van rejtve mélyen, de igen határozott vonásokkal egy álom, amitől nem tudunk, és nem is akarunk szabadulni.

Ahhoz, hogy az álmainkat elérjük, hogy elég magabiztosak legyünk, először mások álmait kezdjük el építeni... kóstolgatjuk az ízét, próbálgatjuk a szárnyainkat egy olyan helyen, ahonnan tudjuk, hogy ha lezuhanunk sem fogunk belehalni a sérülésekbe.... de aztán egy nap eljön a pillanat, amikor már nem mások álmait akarjuk építeni, hanem ideje a sajátunkért harcolni és tenni... Vannak emberek, akik sosem képesek, vagy sosem elég bátrak ahhoz, hogy meghozzák azt a döntést, hogy mostantól kezdve a magam álmát építem, és megbújnak valaki más álma mögött... Továbbra is azt építgetik, miközben a szívük egyre jobban feladja, siratja a saját elvesztett álmát...

Nem hiszem, hogy azzal gond lenne, hogy beállsz mások álmába, és egy magadnál nagyobb dolgot építesz... de nem hiszem, hogy az helyes lenne, hogy mások álmát a sajátod elé helyezed, hogy mindig arról mondasz le... hiszen neked a saját utadat kell járnod... Azt gondolom, hogy ami a szívünkbe el van rejtve valahogy képes arra, hogy hozzáadjon valamit ehhez a korhoz, amiben élünk... Túl sok ember hal meg úgy, hogy sosem látta az álmát megszületni!

én nem akarok ilyen ember lenni...

van, amikor mások, akikkel együtt álmodsz megszokják a közelséged, és mikor felkelsz, és a saját álmod kezded építeni, megijednek; és nem akarnak elengedni... pedig ez nem ijesztő, nem egy félelmetes dolog!

Vajon örülsz-e, amikor valaki végre kockáztat, kilép a biztonságból, és az ismeretlenben kezdi bontogatni a szárnyait? vagy te vagy az, aki bilincset pattintasz a lábára, és nem engeded szárnyra kelni, mert félsz, hogy magasabbra száll mint te?!

miért vagyunk képtelenek arra, hogy együtt örüljünk, és tapsoljunk mások szárnyalásának? miért félünk annyira attól, hogy emiatt kevesebbek leszünk? sokszor el kell veszítsünk valamit vagy valakit ahhoz, hogy sokkal többek legyünk, hogy sokkal többet nyerjünk... és sem te, sem én nem veszítünk, és nem leszünk kevesebbek...

vannak emberek, akik egy életen át elkísérnek, és vannak, akik csak egy ideig vannak veled! nem az a kérdés meddig maradnak, hanem hogy mennyivel leszel több miattuk, mit viszel magaddal belőlük, és mit hagysz magadból ott nekik....

ilyenek az álmok is... álmodod, megéled, továbbadod... de vajon kiét?

nem akarok arra kelni, hogy mindenki álma megszületett, s a sok szülés közben az enyém halt meg...

GRACE

We were talking about grace at Church, and my pastor brought a question: What's the definition of grace?

He told us that grace is the undeserved favor of God.

We were talking about the connection between acts and grace, and we made the point that there is no connection between to two!

We made a statement that grace actually brings:

• the forgiveness of our sins (according to Eph 1,7)
• blessings
• power into our lives
• power which changes us and forms us
• Grace is the only solution and medicine for sin

We were also talk about that condemnation and shame give birth to more sin and these gives the licence to sin over and over again!

Well I think even though we are talking a lot about grace, and even if we say that grace is the foundation of our belief, we don't know much about grace in the church. How do I know that? I know that because whenever I ask a Christians to tell me about grace, and what does it mean to their lives, they feel uncomfortable, and they have no answer... Neither I had! Why is that? I think it's because many people teach many things about grace, and we have no idea what's true, and we cannot decide what to believe!

Last Sunday we had heard about grace, and I bet everybody said: WOW! What a message! Than Monday came and you still felt like WOW! Than Tuesday came... and you felt like: OK... On Wednesday you thought Hmmmm... But on Thursday you were desperate to stay alive 'till Sunday so you can stay alive for a couple days next week again! I believe it shouldn't be that way! I believe that if Christian life is really a victorious life, than we shouldn't feel that way at all! I believe grace is something which is there for us each and every day, but we mostly believe grace is staying alive 'till the next program where we hear from God!

Most of us, including me whenever I heard about grace I thought it's something for the "big guys" like Géza, and Brian and Bobby Houston, and it does nothing to me who felt like a weak Christian!

Once somebody said this: What you believe in is going to destroy you or build you up!

So... Here are some thoughts about grace, and I want you to tell me that it's true or false!

1. God shows His grace, but we need to keep the 10 Commandments, and the law!
2. God shows His grace, but we need to obey Him each and every day!
3. God shows His grace, but we need to repent our sins all the time according to 1 John 1,9
4. God shows His grace, but you need to show grace for others as well according to Matt 5
5. God shows His grace, but we need to live a life which is a testimony about Him
6. God shows His grace, because He loves us.

Well... How many of these are true in your mind??? Be honest... At some point i use to believe like 3 or 4! and point 6 wasn't one I believed in...

But truly only the last point is true: GOD SHOWS HIS GRACE BECAUSE HE LOVES YOU! There us no but, if, when, if in this sentence... He shows you grace because He loves you. DAT! no more... End of sentence! You see many of us believe that there is something behind this, because we think God works the same way as men. We- people would never do something just because we love someone... We have buts, ifs, whens in our minds, but not God!

Well than why do we believe in all these lies?

Of course we have an enemy called Satan, and I believe he tries to build as many lies as he able around grace, because I believe he knows when Christians really and truly understands the statement about Grace, it would bring forth a powerful and mighty crowd which could change this world! But until Satan can deceive us, and we believe him, we give him the right to keep us defeated...

I had a revelation about the Holy Spirit. When I became a Christian I heard about the Holy Spirit, and later I had a belief, and I thought whenever a bad memory comes to my mind is from the Holy Spirit, and it's because He wants me to get saved from that sin. But when I prayed and asked for forgiveness, and I thought I had been forgiven, and when I went away with this confidence, later the same thing showed up, and some Christian told me it's because I still have the root inside of me, and the Holy Spirit wants's to deal with it... But it's a lie!!! Why do I say that? Because the Bible NEVER EVER records about the Holy Spirit such a thing like that! On the contrary! The Bible is clearly talks about the Holy Spirit as the person who is Comforting us, who is cancelling us, who reminds us who we are in Christ, and he would NEVER convict you because of your sin... How do I know that? If the Holy Spirit would be here to convict us, than why should Jesus die on the cross? The Bible clearly tells us that Jesus died on the cross because someone had to be judged, someone had to pay the price for our sins... and that was Jesus! If the Holy Spirit would convict us for our sins, he would do something stupid, because our sins are ALREADY and TOTALLY forgiven because of the cross!

I did a little research in the Bible, and I found out that there are 135 verse which talks about grace, and grace itself as a word is written 144 times... it tells me that for God it's pretty important!

I found 2 words what the Bible use for GRACE.

The first word is the Hebrew ---- CHÉN - KHANE

This word was usually used for to describe grace itself, but it had other meanings as well:

graciousness, that is, subjectively (kindness, favor) or objectively (beauty): - favour, grace (-ious), pleasant, precious, [well-] favoured.

(Remember the definition what Géza told us last week!)

The other word for Grace is CHRIS which is a Greek word.

CHARIS - graciousness (as gratifying), of manner or act (abstract or concrete; literal, figurative or spiritual; especially the divine influence upon the heart, and its reflection in the life; including gratitude): - acceptable, benefit, favour, gift, grace (-ious), joy liberality, pleasure, thank (-s, -worthy).

From CHARIS came these words as well: character , charisma and an other word:

CHARITOÓ = to grace, that is, indue with special honor: - make accepted, be highly favoured.

I believe that many times we don't understand the Bible, and its golden nuggets because we don't know the original meaning of the word, and sometimes our language can't explain the beauty and deep meaning of the original texture!

So I according this knowledge I made a new definition:

Grace was given with voluntarily, willingly with special honor, which made us accepted and brings us into a position where we are highly favored without any manner or act!

If this definition is true, than I want to make a statement: Jesus itself IS grace!

How can I say that?

Well let's look at the Bible:

1. Grace was given with voluntarily and willingly with special honor

Special honor simply means John 3,16- can you imagine anyone giving up his only son for anybody? That's why the Bible says that Jesus was given with special honor, because He is the Son of the Living God!

Isa 53,12 talks about the coming Messiah who is willingly and voluntary gives up his life for others.Later on the evangelisms are talking about this prophecy, and it's fulfillment. Somewhere Jesus said to his disciples: "No one takes my life, I give it up freely, willingly and voluntarily for many!" If you look at the moment where Jesus died on the cross you can ready this: John 19,30: "Then Jesus bent down his head, and breathed out his soul..." When the solders went to Pilatus to ask permission to break the criminals knee-bones they told him that Jesus died on the cross, and Pilatus was surprised! Why? Because crucifixion was a method of death where the criminals suffered the most. Sometimes they were hanging on the cross for days before they died! So it was something different when Jesus died on the cross less than 5 hours! It was unbelievable! and it was because no-one took his life, but HE gave it up willingly, freely, and voluntarily for us!

So according this part Jesus IS grace itself.

Let's look a little deeper.

2. Grace made us accepted

Rom 5,1; 2 Cor 5,17-21

God always loved the people on earth, but we couldn't live in a fellowship with Him, because of the 10 Commandments. There is nothing wrong with the 10 Commandments, because is just, good and right... The problem is that we cannot live a life which is set to the law! Why? Because we all make mistakes, we all are sinners and we are unable to keep the law. Law never brings peace, and hope. Why? Because what law can do in our lives is to convict us because of our sins, but it has no solution against sin! When Jesus died on the cross as the perfect lamb of God He fulfilled the law, and now He had the right to bring a new one, and this is acceptance in HIM! Somewhere it is written: He became sin so we can be God's righteousness through Him!

Hallelujah!!!

3. Grace brings us into a position where we are highly favored without any manner or act!

Well can you imagine any higher position as to be the Sons and Daughters of God? That's how the Bible calls us: We are the children of God, and that's what we truly are! Did you do anything to have the right to be His children? Could you ever do anything to make yourself accepted in front of Him? Have you ever tried to work yourself into the Kingdom? Well in Jesus it's all FINISHED! and the only thing you need to do is to accept...

Look at the three points... Grace is Jesus... Jesus is GRACE... That's why many people cannot understand grace... because it's free, it brings special honor, and acceptance without any manner or act... Jesus did everything what was needed, and what we honestly never could do...

So what's yours from all of these today? It depends on you... Everything is finished, everything is done... your inheritance is available... do you accept it? Do you use it? or you are like the foolish boy of the rich man: you have everything, but you are dying in hunger on the street homeless, sick and down... or are you the son who was wise, and used his inheritance to bring wealth and glory to his father?