Ezt a képet ma találtam, ahogy új háttér után kutattam, s nagyon megérintett abban a pillanatban, hogy megláttam...
Hogy miért jelent olyan sokat?
Amikor az életemre gondolok szeretem úgy lefesteni, mint egy fát. Mert a fa az a növény, ami lassan, szinte láthatatlanul növekszik és fejlődik; s egyben megvan az a csodálatos képessége is, hogy újra és újra gyümölccsel kínáljon... Persze ehhez metszésre is szükség van, s ezek a dolgok nem mindig kellemesek... Mégis tudod, hogy ezek nélkül nem fejlődik, s így megteszed.
Azt gondolom az életünk is ilyen! A kihívások, a mindennapi problémák, a kapcsolatok mind mind csiszolnak bennünket, hogy évről évre több és finomabb gyümölcsöt teremjünk.
A másik amiért megragadott ez a kép, hogy egy sziklaszirtbe van meggyökerezve. A Zsoltárok könyve azt mondja:
"Isten az én kősziklám, váram és oltalmam, Istenem, kőszálam Nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas Szabadítóm Fellegváram..." (Ld.: 18 Zsoltár eleje)
Pintér Béla egyik gyerekdala is így szól:
"Sziklára épült a házam, az Úr az én erős váram!"
Nézem a teremtett világot, és ott is TÉGED látlak... akármerre megyek ott vagy... Nem tudlak kikerülni... S nem is akarlak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése