Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...

Magányosan lebeg ég és föld között, s mégis ha nem lenne, sokatok utat tévesztene...
Nézed, s nem látsz mást, mint egy megkopott, rozsdás fémdarabot... S nézem ugyanezt én, s látom azt, aki nekem utat mutatott...

Magamról

Saját fotó
Vannak emberek, akik olyan kiváltságosok, hogy képesek szavakba foglalni azt, amire mások képtelenek... Én elhiszem, hogy a történeteink legyenek bár líraiak, drámaiak, unalmasak vagy akciódúsak: hozzá adnak mások éltéhez.. Nem vagyok más, csak egy egyszerű lány, aki tele van kérdésekkel, aki próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant... Nem teszek mást, mint kiírom magamból mindazt, ami bennem van, és elhiszem, hogy ettől valahogy változom én is, és azok is, akik olvassák a blogomat :)

Romok

Romok
Nézem a romokat, mikről áhítattal beszélnek... Emlékszek korokra, mikor ezek pompázatosan, büszkén álltak ellen mindenféle szélnek. Ám eljött a nap, s hullámok tépázták, a természet erői rendesen gyepálták... Nem volt könyörület, nem volt kegyelem... Az épület legenda lett... Mert mégis kitartóan, büszkén, szemét nem rebbentve az életed része lett!

2010. december 15., szerda

Kérdések a fejemben

Nagyon sokat töprengek mostanában... Na jóóóó! Mindig sokat töprengek, vagyis állandóan és folyamatosan jár az agyam valamin... És rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem az elmúlt időszakban, amire a válasz bennem teljesen más, mint az, amit megszoktam...


Például.: Amióta keresztény vagyok arról hallok tanításokat, hogy Isten szeret, hogy Isten kegyelmes, és szeret nem számít milyen döntéseket hozol, nem számít hányszor buksz el, és nem számít milyen sokszor és sok rossz fát teszel a tűzre...
És ebben képtelen vagyok nem-hinni. Hálás vagyok azért, mert olyan Istent szolgálok, aki elsősorban az Édesapám, aki velem sír, velem örül, velem nevet, velem csinál őrült dolgokat. Elhiszem azt, hogy amikor eltévedek, akkor nem bunkósbottal ver meg, hanem GPS-újratervezést "követ el" és hogy abból a helyzetből is a létező legjobbat hozza ki számomra.

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy menj amerre jól esik, mert hogy Isten mindenképpen megáld, holott ez is igaz... Csak azt mondom, hogy nincs két egyforma út...

Olyan könnyen elítélünk másokat, amikor a mi szemünkben, a mi értékeink ellen tesznek valamit... Miért csak addig vagyunk toleránsak, és miért csak addig hangoztatjuk a feltétel nélküli szeretet, amíg olyasmit nem tesz a másik, ami a szemünkben megbocsáthatatlan? És mi van akkor, ha egy rossz döntésnek, vagy egy érték-borításnak mégis csodaszép eredménye lesz...? Például, valaki teherbe esik mielőtt férjhez menne... Hogy mondhatod azt, hogy ez borzasztó dolog, amikor egy új élet jön a világra???

Mert hányszor, és hányszor láttuk azt, hogy úgy győzött valaki, hogy előtte élete legnagyobb bukását élte meg?

Hmmmmm... Szerintem az embernek pusztán egyetlen dologhoz nincs joga, és ez nem más, mint hogy valaki mást ítéljen meg...
Nincs jogunk ítélkezni mások felett, hiszen Isten sem teszi ezt... S ha Isten szeret feltétel nélkül mindenkit, beleértve a gyilkosokat, prostituáltakat, házasságtörőket, pedofilokat, tolvajokat, hazugokat, csalókat, kétszínűeket... akkor ki vagy te és én, hogy ítéletet hirdessünk felettük? Mondd meg nekem...


Mert ha Isten úgy döntött, hogy megbocsát annak, aki ezt kéri tpőle, akkor azt gondolom bátornak kell lenned ahhoz, hogy te ellenkezően cselekedj... Ha Isten azt mondja, hogy "bűneidre nem emlékezem többé..." akkor, ha ezt kéred tőlem, akkor mégis hogy veszi bárki a bátorságot ehhez?!


Teljes szívemmel hiszem, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és végtelenül megtöri a szívét, amikor egy kisgyermeket bántalmaznak, amikor elrabolnak egy nőt, és prostitúcióra kényszerítenek; de azt gondolom a legjobban az töri össze a szívét, amikor látja, hogy az emberek, akiket Ő olyan nagyon szeret, akikért a saját Fiát nem kímélte, hanem feláldozta, azok az emberek ellene döntenek, és elutasítják a kegyelmet...

A másik kedvenc agyalási témám ehhez kapcsolódik. Észrevettem, hogy az emberek előszeretettel ítélnek el másokat, olyan embereket, akiknek a bűne nyilvánvaló: dohányosok, drogosok, gyilkosok stb... Pedig szerintem veszélyesebbek azok az emberek, akiknek a bűne "láthatatlan", mint a hazugoké, képmutatóké, lustáké, testi vágytól fűtötteké... 
S őszintén azt gondolom, hogy Isten szemében egyik sem kisebb, vagy nagyobb bűn... A bűn, az bűn, és egyetlen megoldása a kegyelem Krisztusban...

Szeretem, ahogy ezt Pál megfogalmazza:
"Azt teszem, amit nem akarok, mert a bennem működő bűnnek engedelmeskedem, noha tudom, hogy nem helyes, amit teszek, mégis megteszem, mert a bűn tart fogva engem... Ki szabadít meg engem hát, ebből a halálra ítél testből?! DE HÁLA ISTENNEK A MI URUNK JÉZUS KRISZTUSÉRT!!!"

Nem akarok olyan ember lenni, aki másokra mutogat újjal, vagy megítélem egy másik ember döntését, legyen az bár az én értékeim szerint jó vagy rossz... Egyet teszek, egyet tehetek: Hirdetem a kegyelmet, amíg csak élek.. A kegyelmet, ami engem megmentett, ami megváltoztatott, ami szeret, ami felemel, akkor is, ha nem érdemlem meg... Mert ez a szeretet... Mert ez a kegyelem... és az Ő neve JÉZUS KRISZTUS...

Majd ha Ő megítél, Te is megítélhetsz engem... de addig nem...

I'm covered by the blood of Jesus! Who are you to judge me?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése