Kezdetek és végek

Nem is olyan régen ezzel a gondolattal ébredtem:

"Valaminek itt vége lett... S valami egészen új jön el... Egy korszak lezárult, hogy egy új jöhessen el..."

Talán a világ legostobább ténymegállapítását teszem meg akkor, amikor azt mondom, hogy addig nem tud új elindulni az életedben amíg le nem zársz valamit.

Mert ez tényleg így van...

Arra jöttem rá, hogy nagyon sokáig ragaszkodtam valamihez, amit szerettem volna nagyon hogy úgy működjön, amilyennek én láttam, de nem működött úgy, és rég el kellett volna engednem... 

Persze ettől nem könnyebb.

Azt hiszem sokszor félünk, mert mikor lezárunk valamit, nem mindig látjuk, hogy mi fog következni, és hiába hangoztatjuk, hogy bízunk Istenben, az egész csak kamuduma, mert ha Benne bíznánk nem félnénk kilépni akkor sem, mikor nem látjuk azt, hogy hova lépünk...

Lehet, hogy szakadék, és elkezdünk zuhanni lefelé, de vajon van-e elég hitünk arra, hogy tudjuk: Isten képes repülni, és képes ebben a zuhanásban elkapni... Vagy lehet, hogy futóhomokra lépünk, s hisszük-e akkor, hogy Isten ebből ki tud húzni, mert erős kőszikla Ő?!

S lehet, hogy ugyanolyan sík talajon haladunk tovább, s nem is érzünk először különbséget, s lassan, nagyon lassan felfedezzük, hogy üdébb a táj, zöldebb a fű, hogy sokkal, de sokkal több minden van itt, mint ott volt, ahonnan kiléptünk...

A Biblia azt mondja:

"Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága..."

Sokszor idézgetünk a Bibliából, de el is hisszük a szavakat, amiket olvasunk?

Mert ha elhinnénk, ha valóban odafigyelnénk, akkor egy csomó dolgot nem engednénk meg magunknak.

Hányok attól, amikor emberek arra használják Isten Szavát, hogy másokat helyezzenek vele ítélet alá...

Csakhogy... Isten Szava nem ítélni jött, nem azért, hogy elkapáljon Téged...

Isten Szava felfedi, hogy ki vagy AZÉRT, hogy kegyelmet hirdessen, és ELMONDJA a jó hírt, hogy van egy Isten a mennyben, aki annyira szeretett, hogy megértél neki egy Krisztust.

Hogy hogy jön ez a kezdetekhez és a végekhez?

Amikor egy korszak végére érsz az életedben, akkor kérdések tengere jön vele együtt, s attól függően, hogy milyen forráshoz mész válaszért, meghatározza a lezárt szakaszról való látásmódodat, és a következőhöz való hozzáállásodat.

Tudod, az nagyon jó, hogy vannak Bölcsek körülötted... De ezek a Bölcsek is csak emberek, és tévedhetnek... Sokszor embereket kérdezünk, és Rájuk hallgatunk Isten helyett...

De szeretném megkérdezni, hogy ha Isten embereken keresztül akar szólni Hozzád, akkor mire jó a Szent Szellem? Miért mondja azt a Biblia, hogy "Szellememet adom nektek, és ő lesz a Ti vigasztalótok..." Egy másik helyen meg: "A Szellem jelenti ki nektek az én igazságomat..." Egy harmadikon: "A Szellem kijelenti nektek mindazt, amit Én mondtam nektek, Rá hallgassatok..." vagy "A Szellem tanít meg arra, hogy mit mondj..."
Isten nem csak egyeseknek adta a Szent Szellemét, hanem minden egyes hívőnek... Nem csak a kiváltságosoknak... Hiszen a Szellem volt az, aki meggyőzött Téged is arról, hogy az, amit Jézus tett, az valóság... Ő az, aki megszólít miközben olvasod a Bibliád, és miatta érted a történeteket és a szavakat...

Nem, nem azt mondom, hogy nincs szükségünk Istentől ihletett tanítókra, vezetőkre, pásztorokra... Egy szóval sem mondok ilyet.

Azt viszont állítom, hogy egyetlen tanítás, és egyetlen ember sem lenne szabad, hogy helyettesítse az Istennel való személyes kapcsolatunkat. 

Nem cserélhetjük le a Szent Szellemet, amit Isten belénk helyezett emberekre, tanításokra, csak azért, mert így könnyebb, mert így kevesebb befektetés...

A mostani végem felfedezése ez: Az emberel emberek maradnak, és mindig önös céljaikat nézik elsősorban. De Isten nem ember... Emberré lett, és utat mutatott, de nem azért, hogy emberektől váljunk függővé... Hanem azért, hogy bemutassa a tökéletes kapcsolatot Isten és ember között...